A Közlekedési Múzeum Évkönyve 4. 1976-1978 (1979)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 123 - Biró József: Bernhard Antal találmányai 179

Másik szabadalmi leírása a hajógőzkazán továbbfejlesztésére vonatkozik, amely találmányát először a „Caroliná"-n alkalmazta. Az alábbi leírásban számos olyan ötletre találunk — mint a víziszintszabályozó és az automatikus csőelzáró szerkezet —, amely méltán felkeltheti az utókor figyelmét. „Leírás az alulírott által feltalált s az ő első gőzhajóján a császári, királyi politechnikai intézet 1817. október 10-én kelt tanúsítványa szerint alkalmazott gőzcső-rendszer (kazán) lényeges tökéletesítéséről. Minthogy alulírottnak, vonatkozással a Magyar Királyi Helytartótanács 1818. április 24-én a gőzhajózásra kiadott szabadalmára, a csöves gőzfejlesztő készüléknek a St. León lovag által használt kazánnal szembeni lényeges különbségére való tekintettel a külön kizárólagos szabadalom iránti kérelmét minden indoklás nélkül (valószínűleg, mert a Politechnikai Intézet azzal kicsiben a vizsgálatokat már előzőleg elvégezte) nem engedélyezte; ezzel ellentétben a Francia Társaság az ő (alulírott) által a második, újjáalakított gőzhajóján 1820-ban alkalmazott csőrendszert használta, így maga a csőrendszer, akár vízszintesen, akár függőlegesen legyenek a gőzcsövek elhelyezve, kizárólagosság tárgyát nem képezheti, így annak leírása e helyütt felesleges, az tehát ismeretesnek veendő. Valamely cső-rendszer, vagy inkább egy sok kisebb egymással egy egésszé összekapcsolt gőz-edényekből álló gőzkészülék, amelynél az egyes gőz-edények (legjobb a hanegeralakú), akár függőlegesen akár vízszintesen vannak elhelyezve, legyen bármiféle előnye a fém és fa megtakarítás tekintetében, mégis az a jelentős hibája van (valószínűleg ami miatt az angolok a kazánt előnyben részesítik), hogy valamely egyetlen részük szétpattanása esetén teljes egészében használhatatlanokká válnak, minthogy mindegyik egymással összekötve lévén, a gőz és a magasabban álló víz, annak az egynek a szétpattanása miatt, az összesből kifolyik; hogy ez milyen szörnyű bajt és sérülést okoz), olyan mintha az ember a fürdővízzel a gyereket is ki akarná önteni), azt a franciák 1922 október, november és decemberében Pesttől Fischamentbe és onnan Wachauig, majd ismét vissza megtett mindkétirányú útjukon tapasztalták. Ugyanis számos csőrepedés miatti kényszerű tartózkodás folytán útjuk közel 8 hétig tartott, amit pedig egyébként ugyanolyan körülmények között jó kazánnal, körülbelül ugyanolyan fűtőfelület-nagysággal, mint az ő 588 csöves óriási gőzfejlesztő készüléke, és jelentéktelen megterheléssel egyetlen hajójukon, 8 nap alatt könnyen meg lehetett és kellett volna tenni. Természetesen az ilyen út alatt előforduló megbízhatatlanság a gőzhajózást kezdeti állapotában elfojtotta volna, minthogy a fűtőanyag és a személyzet költsége összehasonlíthatatlanul magas, senki rakományt arra föl nem adna. Az én első, 1819 novemberében Eszékről Pestre áramlással szemben megtett utamon (ami gáncs helyett dicséretet és tetszést aratott, amennyiben egy 12 rézcsöves, 108 négyzetláb fűtőfelületű és az ahhoz kapcsolt kazán 70 négyzetláb, összesen 178 négyzetláb fűtőfelülettel, továbbá a gőzhajón kívül — a tanúsítvány szerint — egy 1800 q-s kapcsolt hajót, tehát többet mint a franciák az ő négyszer akkora gőzfejlesztő készülékükkel áramlással szemben rövidebb idő alatt vezettem) egy gőzcső megrepedt s ez által az út a 8 legszebb nappal meghosszabbodott; így továbbfolytatott szorgos kutatással 1821. július 21-ére (amikor ezt a tökéletesítésemet a csőterven általánosan nyilvánosságra hoztam és Verőce vármegyénél tervemet a 9. § alapján hivatalosan bejegyeztettem) csőrendszeremre a legegyszerűbb megoldást megtaláltam s a csőrepedés teljes ve215