A Közlekedési Múzeum Évkönyve 4. 1976-1978 (1979)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 123 - Biró József: Bernhard Antal találmányai 179

került többe, mint ahogyan tervezték. Az elismervényen, sajnos, nincs keltezés, így nem tudjuk, mikor került a második részlet befizetésére sor. Véleményünk szerint 1825-nél semmiképpen sem korábban. (Ezzel azonban kissé előre ugrottunk, — történetünkben még nem tartunk itt.) Amint az egyik hajó építésének megkezdéséhez szükséges összeg a befizetett részvény hányadokból összegyűlt, Eszéken hozzáfogtak a hajótest építéséhez. A Vereinigte Ofner Zeitung 1823. év december 4-i száma közli, hogy a gőzgép befogadására alkalmas hajó novemberben elkészült és 1824 márciusában Pozsonyba fogják vontatni, hogy megkezdjék a Péter Gschnatl pozsonyi rézművesnél megrendelt kazán és a Gleiwitzben készülő gép- és kerékalkatrészek beszerelését. A tervek szerint a gőzhajónak 1824 nyarán el kellett volna készülnie. A szerelőmunka megkezdése azonban váratlan akadályokba ütközött. A pozsonyi kovács céh heves tiltakozására a városi tanács bezáratta a társaság Duna utca 602. sz. alatti kovácsműhelyét, azzal az indoklással, hogy az ott foglalkoztatott segédeknek nincs joguk önállóan dolgozni. Az ügy annyira elmérgesedett, hogy a magisztrátus 1825. április 23-án a műhelyt lepecséltette és hajdúival őriztette.

40 Végül is a magas rangú részvényesek tiltakozására a kovács céhnek engednie kellett, a munkát tovább folytathatták. Gróf Zichy Károly, az egyik főrészvényes pl. ebben az évben a Magyar Kamara elnöke lett, és így a gazdasági ügyekben Pozsony város közvetlen fölérendeltjévé vált. Feltehetően ez a tény is szerepet játszott a tilalom feloldásában. Természetesen, az eddig még nem gyártott hatalmas gőzhajó elkészítése nem volt könnyű feladat. A lapátkerekek és a gőzgép alkatrészeinek a megmunkálását Bernhard szülőföldjén, a gleiwitzi királyi vasöntöde és a malapani kalapácsüzem műhelyeiben látta biztosítottnak. Az itteni megrendelés előkészítése, a munkák ellenőrzése Bernhardtól túlságosan sok időt vett igénybe, amely gyártási problémákra utal. Bernhard időközben kérte a Helytartótanácsot, hogy járuljon hozzá a hajó későbbi befejezéséhez, nehogy emiatt szabadalmát visszavonják. Az 1825. évben Bernhardot újra Pozsonyban találjuk. Erről és a munkák serény folytatásáról értesíti a Helytartótanácsot Pozsony megye 1825. szeptember 8-án keltezett újabb jelentése. Egyben közli, hogy Bernhard szerint a hajó ez évi befejezése bizonytalan, de 1826 tavaszára mindenképpen elkészült.

41 A munkálatok elhúzódása miatt azonban a részvényesek is nyugtalankodni kezdtek, mire Bernhard a pozsonyi tanácshoz fordult, kérte, hogy tekintsék meg a hajót és az építés állapotát igazolják. Majd a hajó leírását az igazolással együtt 1825 nyarán kinyomtatta és a részvényeseknek eljuttatta. Valószínűleg ekkor került sor arra, hogy a részvényesektől a jegyzett részvény összegének a második részletét is kérte. Bernhard a nyomtatott leírást megküldte a Magyar Helytartótanácsnak, mellékelve hozzá az elkészült hajótest műszaki rajzait (6., 7. és 8. ábra). A 23 és fél öl (44,57 m) hosszú, 4 öl (7,59 m) széles és 5 láb (158 cm) magas hajótest rendkívül szilárd volt. Az építéshez használt palánkok 9 öl (17,06 m) hosszú, 1 láb (31,6 cm) széles és fél hüvelyk (9,2 cm) vastag egészséges tölgyfadeszkák voltak. Az egy darabból kifaragott 1 láb széles, 6 hüvelyk vastag (31,3 x 15,78 cm) bordákat 9 hüvelyknyi (23,7 cm) távolságra helyezték el egymástól. A fenék és oldalpalánkokat 12 hüvelyk (31,6 cm) hosszú szögekkel erősítették fel a bordákhoz. Külső gerinc helyett belül, a fenék középvonalán 15x8 hüvelyk (39,5 X 21 cm) vastag, merevítő gerenda futott végig, amely a bordákat bevágással és nagy szögekkel fogta össze. Egy másik — 1 lábx6 hüvelyk (31,61 x 15,8 cm) vastag — összekötő 4

0 Anton Spiesz: i. m. 51. p. Hivatkozási jelzete AMB R 296/1825. 41 O. L. Htt. Dep. Comm. 1825 — 50 — 142.-hoz csatolt 31705. számú ügyirat. 200