A Közlekedési Múzeum Évkönyve 4. 1976-1978 (1979)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 123 - Biró József: Bernhard Antal találmányai 179

akik egy kivételével a polgárság körébe tartoztak — most megyei főtisztviselők vagy ismert nevű mágnások jelentkeztek, közöttük Gvadányi óbester, a Forgách, Eszterházy, Apponyi, Pálffy, Zichy, Illésházy családok tagjai (4. ábra). Az idő múltával a jegyzések üteme lassulni kezdett; a következő 5 hónap alatt csupán 50 db részvényt vásároltak. Bernhard először Pozsony megye hatóságaihoz, majd a Helytartótanács elnökéhez, József nádorhoz fordult pártfogásért, társasága célkitűzéseinek kihirdetéséért. Kérte továbbá, hogy az 1818. év decemberében a Saint León lovaggal közösen kapott hajózási szabadalmat társától vonja vissza, mivel az nem teljesítette az előírt hajózási kötelezettségeit. Kéri, hogy kizárólagos joggal ő kapja meg a gőzhajózás jogát a Duna Bajorországtól Törökországig terjedő szakaszára. Kérelmének indoklásául felhozza még, hogy a gőzhajók építése igen sokba kerül és félő, hogy a hajóstársaságok versengése mindkét vállalkozást csődbe juttatja. A részvényvásárlások, talán a körlevelek, hirdetmények hatására, tovább folytatódtak. Az újabb tulajdonosok névjegyzékére azonban nem sikerült rábukkannunk. A Stornó család gyűjteményéből előkerült azonban egy gróf Széchenyi István nevére kiállított 50 forintos névértéket viselő részvény-elismervény (5. ábra). Ez mind külső formájában, mind tartalmában eltér az előzőekben ismertetett részvényektől, ezért teljes szövegét magyar fordításban is ismertetjük. „Gőzhajózási részvény-elismervény 50 konvenciós forint értékben Először: Széchenyi István grófúr készpénzben befizette az alulírott 50 konvenciós forint értékű részvény 2. felét, a Pozsonyban 1822. november 27-én kiadott körlevél értelmében; és ezáltal az alábbi jogokat szerezte. Másodszor: Birtokolja a két megépítendő gőzhajó tiszta nyereségének ezredrészét — az Eszéken 1821. július 15-én kiadott részvényterv szerint, és ameddig az első (gőzhajó) az egyetlen, az elsőből dupla nyereségrészt kap anélkül, hogy a 2. gőzhajó építési alapjához akárcsak a legkevesebbet is befizetné. Harmadszor: Mind az első gőzhajó építési alapjára szolgáló 2. résznek a korábbi befizetése nem részvényjegyzésből eredő kötelezettségből történt, hanem a vállalkozás támogatására és az ezáltal fakadó általános és egyéni előnyöket tekintetbe véve; ezért minden egyes részvényjegy tulajdonosának — mindazon a részvényben átruházott jogokon kívül, amelyek ezennel is megerősítést nyernek — elővásárlási joga elismerést nyer az első gőzhajó befejezése és kipróbálása után a 2. gőzhajó építési tőkéjére eladásra kerülő 250 db részvényre, az átvett részvényelismervény mennyisége arányában. Az okmánynak a jelenben való (mostani) készítését az itt felkért két úr tanúsítja Bernhard Antal cs. és kir. kizárólagos joggal felruházott gőzhajózási társaság főnöke." A fenti elismervény azért is érdekes, mivel tudjuk, hogy a jegyzett összeg második felének a befizetése csak az első gőzhajó sikeres próbaútja után válik esedékessé. Úgy látszik, hogy Bernhard időközben az építéssel kapcsolatos fizetési kötelezettségeinek nem tudott eleget tenni, és kénytelen volt még az első gőzhajó elkészülte előtt kérni a részvényesektől a jegyzett összeg második felét is. Ennek a második részletnek a befizetéséről állították ki Széchenyi István nevére a most ismertetett elismervényt. A tervezettnél korábbi befizetésre két okból kerülhetett sor. Vagy nem tudták teljes egészében elhelyezni az eladásra szánt 500 db részvényt és a hiányzó összeget azoktól próbálták megszerezni, akik az első részletet már befizették — hiszen a munka folytatása a részvénytulajdonosoknak is érdekében állt —, vagy pedig a gőzhajó építése 198