A Közlekedési Múzeum Évkönyve 3. 1974-1975 (1977)

I. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeinek története 37 - Farkas Gáborné: Az archívum aprónyomtatvány gyűjteménye 77

Válogatásunkból nem hagyhatjuk ki azt az 1821. december 4-i keltezésű érdekes aviatikai tárgyú cikket sem, amelyben a szerző azt fejtegeti, hogy miképpen „lehetséges a' levegői hajót a' szeleknek dühös kényje ellen oltalmazni". Nézete szerint: „Csináltassék néki tartó; a' melyly is igy készülhetne. Ásassék a'merre a' környülállás utat szab a' kereskedésnek, ölnyiszélességü, és csak valami kevéssel mélylyebb árok, vagy pedig kétfelől falakatis lehetne rakni helylyette: az ároknak széleire pedig, melylynek oldalait tanácsos volna kővel megbélelni, vagy ha fal tetszik, a' falakra rakassanak kétfelől, éppen egygymás mellé, gerendák: melylyeknek, az ároknak közepén, öszveérő, végei között, arasznyi köz maradjon mindenütt; és a' gerendák terheltessenekmeg, az elégségig, kővel. Azomban ha a' falak fognak találni kedvet, azok se legyenek tovább egygymástól egygyőlnél, hanem hátul ismét kellene, minden oldalon, egygyegygy falat húzni, valami kétölnyi távolságra a' középsőktől, és a' közöttök felmaradott nagyobb hézakot, kővel meghordani. Már mostan, a' levegőihajónak, akár alján; akár oldalain erőssittessenekmeg számos, és eléggé erős lántzok: melylyek arasznyinál temérdekebb vasgolyóbisokon végeződjenek; és azok tétessenekbe, a' gerendáknak végei között maradott, keskeny hézagba, és töltessékmeg a' levegőtartója a' hajónak. Melylyis a'kor felemelkedvén, engedelmes leszsz ugyan a' szeleknek: de csak a' tartónak mentében; és rajta, azon a' tájon kivül, melyly felöl a' szél páhol; az a*felé váló menetel pedig a' tengerihajóstólis elvagyon zárva, mindenikfelé éjjel nappal tökélletes bátorságban utazhatni mindenkor; mivel minden szél csappanóson tapasztaltatik fuvni; hol éjszak, és napkelet, hol éjszak és napnyugott közzül, és így két része felé szolgálván a' világnak, mindenkor kétfelé lehet a'val menni ha a' tartóknak egygyike, a'másikát, keresztőlkasul szaggatja: a' harmadikfelé pedig a' vitorláknak ügyes forgatása által ismét haladni, a' tengerihajóstól tanuljael a' levegői. . .. Ezeknek általa, a' levegőihajó csalhatatlanul bizonyosan mégis oltalmaztatik ..." „De ha a' legnagyobb szélvészben, melyly alig uralkodik néhány napig egygyegygy esztendőben nyugodni volna is kénytelen a' levegői hajós, melylyre már a' fulasztó sebes repüléstől váló félelemis reávenné; az sem volna ok becsmelésére tanálmányómnak, mivel á tengerihajósis, olylyankor, nem csak nem halad, sőt gyakran, nagymeszsze viszszavéretik; és még életeis veszedelemben forog; de a' mi több, a' szekeresis, állásban keres oltalmat, olylyan alkalmatossággal." Feltalálónk összesen hét oldalon keresztül bizonygatja csalhatatlanságát, mondván, „áki pedig tanálmányomat ányiban olcsárolná, a'menynyiben az fölsegitségre szorul, mutasson, ne jobbat, mivel az telylyességgel lehetetlen, hanem csak hasonlót, földi segítségre szorulót..." Üjsághír őrzi a Pesti Hírlap 1846. április 5-i számában azt az eseményt, amely alkalommal „Lehmann, a' léggömbutazó (Foton igy hívják a' léghajóst) f. hó 25-én tette... második emelkedését a' pesti városligetből, 's leereszkedett Fóf szomszédságában, hol pár perez alatt... két óra' hosszáig üdvözöltetett, míglen t. i. léggömbjét a' ritka levegőtől kiüríthette. Páratlan álmélkodással bámultatott á merész és öszbevegyült hajóslégutazó, de még jobban annak á köznép előtt épen ismeretlen, czifra és költséges selyem szövetből összeragasztott léggömbje. ... Az előkelőbbek közül pedig kiszállása után négy jelen volt urat egyenként, mintegy 17 ölnyi magasságra, emlékül a' levegőbe emeltette. Mintegy két órai veszteglése után összehajtogatván léggömbjét, egy palotai két lovas kocsin eltávozott közülünk." 97