A Közlekedési Múzeum Évkönyve 3. 1974-1975 (1977)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 111 - Jordán Károly—Kócziánné Szentpéteri Erzsébet: A Kölber-kocsigyár története 213

a 19. században, a Kölber-kocsigyár termékei révén ért el újra a határainkon is túljutó hírnevet. A Kölber család magyarországi megalapítója abban az időszakban telepedett le Pesten, amikor fokozatosan megkezdődött a céhes ipar válsága. A 18. sz. végén a lakosság növekedésével és az igények emelkedésével párhuzamosan a céhes ipar már nem tudta kielégíteni a piac mennyiségi és minőségi követelményeit, és megindult a céhen belüli rétegződés folyamata, amely lehetővé tette a gazdagabb mesterek tőkés vállalkozóvá fejlődését. A Kölber család első tagja azonban még csak céhes keretek között kereste a boldogulást, mert szegény vándorlegényként, tőke nélkül érkezett Magyarországra. Kölber Kázmér vándorló nyergessegéd a 18. sz. utolsó negyedében Pest-Budára jőve, Fellner bognármesterhez szegődött el. Miután feleségül vette mestere leányát, hamarosan megszerezte apósa iparát is.

1 1784. április 13-án megnyitotta saját bognárműhelyét a Hatvani kapunál, a Belváros 547. sz. alatt.

2 (A mai Kossuth Lajos utca és Magyar utca sarkán, az Astoria szálló helyén.) Ugyanezen a napon letette a pesti polgáresküt is. A Hatvani kapunál levő első műhely helyét Kölber Kázmér jól választotta meg, a városkapun ki- és beáramló forgalom a feltehetőleg jó munkát végző iparos részére folyamatos megrendelést biztosított. A napóleoni háborúk konjunktúrája alatt egyes iparágak kisiparosai előtt tágra nyíltak a hadi szállítás kapui. Ezek közé tartozott a cipész, kalapos, posztós, szűcs mellett a nyerges is. Ez egyes jobb módú mesterek számára - és ezek közé számíthatjuk ekkor már a Kölbereket is - lehetővé tette vagyonuk további gyarapításával a tőkés vállalkozóvá fejlődést. „A személyes fogyasztást szolgáló termelés is megnőtt, hogy ki tudja elégíteni a mennyiségiddé a lakosság konjunktúra előnyeit élvező részének felfokozott minőségi igényeit is. Ezen a réven is egész sor új tőkésüzem létesült, illetve a meglevők továbbfejlődve, szerény kereteikből ekkor váltak tőkésüzemmé vagy nagyobb vállalkozássá. A termelés szervezete a legfejlettebb a textil-, és kocsigyártó iparban volt, ahol a vállalkozók közül számosan manufaktúrákban termeltették az árut. A többi iparág termelésére inkább a tőkés egyszerű kooperáció volt jellemző. A tőkés ipari termelés fejlettebb fokát jelentette a manufaktúra, amely már'nem egyszerű, hanem munkamegosztásra felépülő kooperáció volt. Ennek egyik fajtáját képviselték Magyarországon a 19. század első évtizedében Müller Fülöp budai, Kölber Jakab, Westermayer Testvérek pesti kocsigyártók műhelyei stb., amelyek1 A kocsigyártás speciális munkanemek sorát foglalja magába. Ide tartozik a bognár, a kerékgyártó, a kovács, a nyerges, a kárpitos, a fényező és esetenként a szíjgyártó vagy a lakatos. A 19. sz. elején a paraszti és polgári kocsikat a bognárok, az úri hintákat a nyergesek készítették. Az ipar fejlődésével a mesterek egyre inkább arra törekedtek, hogy a mind bonyolultabb járművek készítését specializálják és a munkafolyamatokat egy műhelybe vagy üzembe csoportosítsák. 2 A Hatvani kaput 1808-ban lebontották, de a Kölber család által megőrzött cégérképen jól látható az eredeti elrendezés. (A kép jelenleg a Kiscelli Múzeumban található, Warschag Jakab festette.) Az is leolvasható, hogy a műhely bejárata felett „Casimir Kölber. B. Sattler M." feliratú tábla volt. A festő a mestert és a feleségét a ház előtt ábrázolta, és a családi hagyomány szerint azt a pillanatot örökítette meg, amikor István főherceg megállt a ház előtt, hogy hintót rendeljen. (Utóbbit Sajó Aladár: Érdekességek a Salétrom utcában c. cikkében közölte, Bp. Hírlap, 1924. május 11. 7-8. p.) A ház 1910-ig a család birtokában volt, akkor bontották le. Nevezetes lakói között Petőfi Sándor és Jókai Mór neve érdemel figyelmet. 214