A Közlekedési Múzeum Évkönyve 3. 1974-1975 (1977)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 111 - Dr. Medveczki Ágnes: A budapesti földalatti vasút lejáró csarnokai 237

3. ábra. A Brüggemann tervezte lejáróházikókból 10 db késül hatósági építési engedélyt. A kereskedelemügyi miniszter felterjesztésükre tudomásul vette a tanácsi határozatot. A Fővárosi Közmunkák Tanácsa június 20-i ülésén foglalkozott ismét a Deák téri lejáróval. Közlekedési és szépészeti szempontból egyaránt ragaszkodtak ahhoz, hogy a csarnok mögötti terület a járdaszegélyek eltávolításával „közlekedésre egy fekszintben maradjon"; nem javasolták, hogy a csarnok mögött fásított terület legyen, mert az egyrészt területet vesz el a közlekedéstől, másrészt a betonozott területen nehéz lenne a növényzetet fenntartani. Fentieket a tanács és a vegyes bizottság is elfogadta (szeptember 19-én), felterjesztették a kereskedelemügyi miniszterhez, aki azt a tanács 1895. november 26-i üléséből kelt helybenhagyó véleménye alapján jóváhagyta.

21 Az Építőipar c. műszaki hetilap 1895. november 13-i és 20-i számában ismertették az akkor felállításra kerülő földalatti lejáróházakat.22 Innen idézzük a legfontosabb adatokat. A Gizella téren és az Oktogonon elhelyezett lejárócsarnokokat Schickendanz és Herzog tervezte. Ezek különösen díszesek voltak;^ „a házikók vasvázak közé iktatott, gyöngén színezett pirogránit téglákból összeállított oldalakkal bírnak, a tetőzetük pedig pirogránit lemezekből áll". A díszítőelemeket a Zsolnay gyár készítette, a föld alatt levő peronokat díszítő barna és fehér csem21 FLT FKT tanácsülési jegyzőkönyvek 1895, 3391 sz. határozat és 1895. okt. 17-i ülés 7281 sz. határozat; OLT id. sz. Alapsz.: 4447, üi.: 67958 és 86090; 7683/1895-11. sz. tanácsi felterjesztés; 43535/1895-III. sz. tanácsi határozat. 22 A budapesti útalatti villamos vasút lejárói. Építőipar, 19. évf. 1895. 422-3. p., 431-2. p. 244