A Közlekedési Múzeum Évkönyve 3. 1974-1975 (1977)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 111 - Bálint Sándor: Pirostaxi — Kéktaxi 265

' 4. ábra. A hatóság nem ragaszkodott az egységes kocsiszekrényformához, a pirostaxik a bognár-karosszériás iparosok ízlését tükrözték szereléstől elvegye a bérkocsi iparosok kedvét, illetve elérje a pirostaxisok jövedelmének csökkentését: tarifaleszállítási kérelemmel fordult a tanácshoz. A részvénytársaság kérelmét a főváros közlekedési bizottsága Folhusházy Lajos alpolgármester elnökletével megtárgyalta. A bizottsági tagokat meglepte az Autótaxi Rt. javaslata, amely úgy szólt, hogy próbaidőre, egy hónapos időtartamra, 1925. október 1-től a viteldíjat kb. 25%-kal leszállítja annak reményében, hogy forgalma 30%-kal emelkedik. Ellenkező esetben visszaállítja a régi tarifát. A tanácskozás során kiderült, hogy három hónappal korábban a tanács, a főkapitányság, a számvevőség éppen a vállalat kívánságára vizsgálta meg üzletmenetének gazdaságosságát és megállapították korábbi tarifaemelési kérelmük indokolt voltát; most pedig, ellentétben a vizsgálat eredményeivel, önszántukból kívánják a viteldíjat csökkenteni. A bizottság hosszas vita és alapos mérlegelés után arra az álláspontra helyezkedett, hogy „nem lehet a fővárossal szerződéses viszonyban álló Autótaxi vállalatnak egyéni tetszésére bízni azt, hogy leszállítja-e a magas tarifát,. .. nem kegyet gyakorol, amikor a tarifát leszállítja . .. a fővárosnak kell a szerződésben biztosított jogánál fogva a tarifát megállapítani" A

6 A bizottság határozatilag kimondta, hogy a javaslatot elfogadja, de a feltételét nem, s a vállalat az önként megajánlott olcsóbb viteldíjat a próbaidő letelte után is, december 31-ig alkalmaz16 Jegyzőkönyv a Bpest. szkv. t. közi. bizotts. 1925. október 20-i üléséről; Bedő Mór biz. tag összefoglalója. 277