A Közlekedési Múzeum Évkönyve 3. 1974-1975 (1977)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 111 - Bálint Sándor: Pirostaxi — Kéktaxi 265

hány napos sofőrsztrájk, mert egyrészt bizonyíthatták, hogy a monopolhelyzet forrása lehet egy-egy szolgáltatás kimaradásának, másrészt, ha csak rövid időre is, de lélegzethez jutottak az elszegényedett bérkocsi iparosok. A bérharc után a taxivállalat tarifaemelésért folyamadott a tanácshoz. Amint ez kitudódott, a telephelyről fuvarozó bérautósok felajánlották: ha megkapják a közterületről fuvarozás jogát - vagyis a taxiengedélyt - 25-30%-kal alacsonyabb viteldíjjal fogják az utasokat szállítani.

10 A fővárosi tanács közlekedési bizottságához egyre-másra érkeztek a panaszos levelek, amelyek a taxivállalat - úgymond - visszaéléseit, a taximizériát emlegették. Többek között kifogásolták, hogy este 7 órától reggel 6 óráig nem lehet taxit kapni, s a hatóság hiába rendeli ki a taxikat például a pályaudvarokra, a taxiállomások üresen állnak. Néhányan a bajok orvoslására javasolták: engedjék meg a bérkocsi iparosoknak - a kisegzisztenciáknak - a taxiüzemre való áttérést. A hivatalból kirendelt bérkocsisok, illetve azok, akiknek kisforgalmú bérkocsiállomásuk volt, szívesen mentek a pályaudvarokra, az utasok azonban inkább utaztak villamoson; legfeljebb akkor ültek konflisba vagy fiákerbe, ha poggyászuk nagysága erre kényszerítette őket. A Budapesti Bérkocsi Ipartársulat beadvánnyal fordult a tanácshoz, amelyben katasztrofális helyzetüket leírva, segítséget kértek. A beadványt 1925 tavaszán tárgyalta a törvényhatósági bizottság. A vita során kiderült, hogy a bérkocsi iparosok 1924. augusztus 1-től kezdve mintegy 60%-nyi adóval vannak hátralékban, amelyet kifizetni képtelenek és kérik a fogatolt bérkocsik adójának eltörlését. A bizottsági tagok egyhangúan elismerték a konflisok szorult helyzetét, amikor így fogalmaztak: „Kétségtelen, hogy a lójogatú bérkocsi ipar letűnőben van, óriási versenyt kell vívnia az őt mindinkább kiszorító géperejű bérkocsikkal és különösen a kis autótaxiknak a forgalomba helyezése óta jutott abba a helyzetbe, hogy tarifa emeléssel már nem tud eredményt elérni, mert még kevésbé teszi őket versenyképessé"M A bizottság egyöntetű állásfoglalásának is köszönhető, hogy a bérkocsik adóját - ha nem is törölték el - csökkentették. A tanács az állandó ostromnak végül is engedve, hozzájárult az új taxiengedélyek kiadásához. Amint az iparosok értesültek a lehetőségről, néhányan közülük habozás nélkül beiratkoztak, illetve nagykorú fiukat beíratták a sofőriskolába és megrendelték a Magomobil taxi alvázát a Magyar Általános Gépgyárban. Az engedélyesek nagy többsége azonban a lehetőség láttán elbizonytalanodott; nemcsak az anyagiak, hanem az életmódjukban beálló szükségszerű változás is riasztotta őket. A tanács változatlanul fenntartotta a régi cserearányt, vagyis egy taxiengedélyért három egyfogatú, vagy két kétfogatú engedélyt kellett leadni. Akik anyagilag bírták az átszerelés költségeit - és szándékukban is állt az átszerelés - ha nem volt elegendő cserealapjuk, a hiányzókat megvásárolták tönkrement társaiktól. Az Ipartársulat közvetítésével megindult az engedélyek adása-vétele, de voltak, akik a társulat kikapcsolásával jutottak a megfelelő számú bérkocsi jogosítványhoz. A tanács 1925 tavaszán 60 taxirendszámot adott ki, amelyből 20-at a bérautófuvarozók, 40-et a bérkocsiiparosok vettek igénybe. Tekintve, hogy az engedélyeket 10 Jegyzőkönyv a Bpest. szkv. t. törv. hat. bizotts. 1925. január 21-i üléséről; dr. Lázár biz.íag ismertetője. 11 Jegyzőkönyv a Bpest, szkv. t. törv. hat. bizotts. 1925. május 8-i üléséről. 273