A Közlekedési Múzeum Évkönyve 3. 1974-1975 (1977)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 111 - Jordán Károly—Kócziánné Szentpéteri Erzsébet: A Kölber-kocsigyár története 213

pasztalati alapján, hogy a céhek mennyire gátolják az ipari vállalkozások fejlődését. „Érezve azonban a céhek természetében rejlő azon káros hatású szerkezetet, melly, a céhbeli mesterek által gyakorlott kézművek tökéletes kiművelésének kicsinyszerus vagytarsaskodasai által minuntalan gátokat s akadályokat tesz, ezek kikerülése, készítményeinek annál nagyobb tökélyre emelése v égett" ^ kérte a kiváltságot, mivel a „fennálló czéhbeli institutiók fentebb érintett káros hatása közösen terjed ki minden mesterségre, legsúlyosabb akadályokat gördít azonban leginkább azon készítmények tökéletes elkészítésének, mellyeknél többféle mester legények közremunkálása kívántatik; Hlyének lévén a hintók is, minden tekintetben jeles hintót a most fenn álló institutiók mellett készíteni csaknem lehetetlen, nem lévén helyben a másik rész elkészítésére is alkalmas legények, az egész tökéletlen lessz s így a kocsigyártó igyekezetei bár legtökéletesebben is értené mesterségét, mások tudatlansága miatt meghiúsulnak.'

>14 A városi tanács az engedély megadása előtt felmérte a kérelmező vagyonát, s megállapította, hogy van egy háza a Belvárosban, két másik a külvárosokban, s a vagyona „utoljára" 106 764 frt. volt. A városi jelentés nemcsak ezeket az adatokat vette figyelembe döntése meghozatalánál, hanem a következőket is, amelyeket Pest város „hites Al-jegyzője" terjesztett elő: „Gyárának helye általam minden részében megtekintetvén tapasztaltam, hogy a folyamodó otthon számos nyergeslegényeket, iparosokat és munkásokat foglalatoskodtál, házán kívül pedig segéd, mesteremberek gyanánt, millyenek: kovácsok, lakatosok, kerékgyártók, fényszínezők, asztalosok, értzborítók, paszományverők, bádogosok és szíjgyártók ötvenen felül tart munkájában és ezek mindnyájoknak élelem és keresetmódot szolgál." & Kölber Jakab a gyári szabadalom megszerzését éppen a házán kívül dolgozó munkaerő szabad és kötöttségektől mentes alkalmazása miatt kérte, mert a céhszabályok miatt üzemében csak a nyerges és bognár ipart űzhette. Kérelmét a városi tanács támogatta és így a Helytartótanács 1843. március 14-én kiadott rendeletében országos szabadalmat adott Kölber Jakabnak.

16 A szabadalmat azonban már nem ő kapta kézhez, mert még ugyanebben az évben meghalt. A kocsigyár két fiára: Fülöpre és Károlyra szállt. A családi hagyománynak megfelelően mindketten kitanulták apjuk mesterségét. Kölber Fülöp három évig Bécsben, anyja sógoránál, a neves Koller-féle kocsigyárban szerezte meg a kocsigyártás alapfokú ismereteit, majd egy évet dolgozott Párizsban, aztán Münchenben, Stuttgartban, Frankfurtban, Brüsszelben, Londonban, Hamburgban, Berlinben és Drezdában járt. 1841-ben nyerges mesterjogért folyamodott.

17 Öccse, Kölber Károly szintén megjárta Bécset, majd Párizst, hazatérte után Fülöppel dolgozott együtt, maga is nyergesmesterként.

18 Apjuk halála után folytatták a kocsigyártóipart, nem kisebb sikereket érve el, mint elődeik. Az 1843. évi második magyar iparműkiállításon a Kölber-gyár már „ezüst érdempénzt" nyert. Két hintót állítottak ki, egy különösebb ismertető jegyek nélküli városi hintót, és egy „angol módszerű üveges dísz-hintó"-t;

19 rajtuk kívül még 13 Közli Mérei i. in. 305. p. 14 Közli Mérei i. m. 306. p. 15 Közli Mérei i. m. 305. p. 16 BFL Pesti lt. Int. a. n. 9037. 17 BFL Pesti lt. Rel. a. n. 9628. 18 BFL Pesti lt. Rel. a. n. 12902. 19 Tárgyjegyzék a második magyar iparmű kiállításhoz aug. 25. 1843. Pest, Landerer és Heokenast, 1843. 42-43. p. 217