A Közlekedési Múzeum Évkönyve 3. 1974-1975 (1977)

I. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeinek története 37 - Dr. Dienes Istvánné: Az adattár 103

Mikrofilmtárunk számos ilyen megszerezhetetlen, s ugyanakkor a kutatás számára nélkülözhetetlen magyar és idegen nyelvű könyv filmmásolatát őrzi, gyakran teljes terjedelmében. Még nagyobb számban találhatók meg természetesen szöveg-filmtárunkban a hazai és külföldi folyóiratokban, lapokban megjelent közlekedési, technikai tárgyú cikkek, a nagy találmányokról hírt adó egykorú beszámolók, a Montgolfier léggömbjéről tudósító 1783-as Magyar Hírmondótól a Blériot budapesti bemutatóját méltató 1909-es Pesti Futárig és Nemzeti Sportig -, hogy csak a repülés témakörét említsük. Fellelhetők mikrofilmtárunkban a különböző szakmai lapok - a „Gőzmozdony", a „Fuvaros", a „Villamos" - teljes évfolyamai is. A mikrofilmtár gyarapodásának irányát természetesen a muzeológusok kutatási témái szabják meg. Ennek tulajdonítható, hogy egyes szűkebb tárgykörök igen sokoldalúan, gazdagon dokumentáltak: a Bodmer-féle lebegővasútról, Széchenyi István „Vidra" kotrógépéről, Bernhard Antal tevékenységéről, Schwarz Dávid léghajójáról számos okmány, egykorú levelezés, laptudósítás található filmanyagunkban. A mikrofilmtár anyagát e célra készített dobozokban és szekrényekben tároljuk, s külön leltárkönyvben tartjuk nyilván; az anyag áttekinthetőségét szakcsoportonként, s ezen belül tárgykörönként rendezett mutatókartonok biztosítják. .'•,'•.'-' * A Múzeumi adattárakat korábban - s némely helyen ma is - afféle jelentéktelen segédgyűjteménynek tekintették, amelyben a voltaképp fölösleges, ám ki nem dobható dolgok kerülnek megőrzésre. Korunk új múzeumi szemlélete azonban e téren is változást eredményezett: mivel a mai múzeum nem csupán alkalomszerűen összegyűlt régiségek megőrző és bemutató helye többé, hanem a történeti folyamatok egészét törekszik rekonstruálni és mindenki számára érthetővé tenni, kikerülhetetlenül szükséges, hogy a múzeum elsősorban önmaga számára tisztázza az anyagában fellelhető hiányokat. Minden múzeum tárgyi anyaga - a legnagyobbaké is - szükségszerűen töredékét őrzi csak az egykori élet teljességének; e töredékes emlékanyagból felépíteni a fejlődés folyamatát, s azt elhelyezni az egyetemes történeti keretben, csak tengernyi adat ismeretében lehetséges. Az adatok ismerete teszi lehetővé a tárgyi gyűjtés tudatos irányítását, azt tehát, hogy a múzeum ne csupán a véletlenül előbukkanó emlékek megszerzésére törekedjék, hanem a fontos, a jellemző, a nélkülözhetetlen tárgyak felkutatását tekintse feladatának. Az ún. „adatbankok" szerepe a tudományos kutatás minden területén egyre növekszik, hiszen a hatalmas iramú fejlődés következtében mind kevésbé lehet az emberi emlékezőtehetségre hagyatkozni. Még inkább így lesz ez az utánunk következő nemzedékek idején, s félő, hogy korunk tudományos-technikai forradalma, amely a közlekedés területén is szinte naponta újabb és újabb csodákat hoz létre, mindinkább elhomályosítja a korai időszakot, amely pedig ennek a fejlődésnek alapja, kiindulópontja volt. A múzeumok feladata, hogy a múlt emlékeit megismertessék a jelennel és megőrizzék a jövő számára, s ez nemcsak a tárgyi emlékekre érvényes; tovább kell adnunk azokat az adatokat is, amelyek nélkül a múzeumi tárgyak csak furcsa kuriózumok, s nem múltunk beszédes bizonyságai.