A Közlekedési Múzeum Évkönyve 2. 1972-1973 (1974)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 117 - Tisza István: A Magyar Hajós-naptár 285

M A (,\ A K ••:>;••'.•>•:-•.• I 9 I I Sl.U'i.S: * M. 1 I l! IIAJOSTISZTKK ••l:"l SZÍ < III NYI !-|\ \v K <) K K "''"-'fi t- s?n<«i srm MIM VKÍIH /II i \ >os ..'.KKf .«1*<HKMI l«M«s< k(ll:t.i;.J'.(( 5. ábra. A Magyar Folyamhajózási Évkönyv utolsó kötete különösen érdekes az 1939—1944. évfolyamokban a Venczel János által összeállított „Egy hajós könyvtára" c. annotált bibliográfiai cikksorozat. Ez évről évre ismerteti azokat a szakkönyveket és folyóiratokat, amelyeket a hajósok számára a szerkesztő fontosnak tart. Hangsúlyozza az olvasás, a szakkönyvek tanulmányozásának nélkülözhetetlen voltát, azt, hogy mennyire szükséges a hajós személyzet részére a szakmai és általános műveltség megszerzése. A naptár összefoglaló tartalomjegyzékeket közöl a korábbi évfolyamok tartalmából is. A Magyar Hajós-naptár és Folyamhajózási Évkönyv szakirodalom terjesztő szolgálatán túl bizonyos társadalmi szervező funkciót is ellátott azzal, hogy összekötő kapocs igyekezett lenni a szakma dolgozói között. Élesztgette a hajós öntudatot, propagálta a hivatás szépségeit és a megoldandó feladatokat. Hangsúlyozta a felelősséget és kötelességeket a szakmai utánpótlás nevelésében. Szerkesztői és írói egyaránt áldozatos, hivatásukat szerető nagyszerű hajósemberek voltak. Amint azt már Ölofson írta —, nem üzlet volt a naptár. Inkább — a pénzügyi vonatkozásokat tekintve — ráfizetés: áldozatvállalása többeknek a saját és mások fejlődése, tanulása érdekében. A maga idejében nagyszerű tett, és máig ható példa számunkra is. 299