A Közlekedési Múzeum Évkönyve 2. 1972-1973 (1974)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 117 - Tisza István: A Magyar Hajós-naptár 285

nem is kell előszó. Ám jó, itt van a fiókomban. Ha valaki követelné rajtam, megküldöm neki ingyen."

7 Hasonló problémák voltak a kézirat sok más részével is. Végül azzal tették félre az összegyűlt anyag egy részét, hogy majd belefér a jövő évi kötetbe. Eleve úgy tervezték tehát, hogy a naptár évről évre megjelenik. Igen sok gondot okozott persze a kiadáshoz szükséges anyagi fedezet előteremtése is. A magyar hajósok egyesületei és szaklapja egyaránt szerény anyagi lehetőségekkel rendelkeztek. Egy ekkor már általánosan használt módszere a pénz megszerzésének: a hirdetések gyűjtése is ebben az esetben kevés eredménnyel járt. „Arra számítottam, hogy azok a nagy vállalatok, akik a hajózás körül érdekelv ék, hirdetésekkel fogják segélyezni ezt az úttörő, hazafias munkát; de bizony keservesen csalódtam az én jó reményemben. Egy-két vállalat nem vonta meg a pártfogást, de bizony a legtöbben, s épen a leghatalmasabbak, azt mondták: ez nem üzlet nekünk! — Nem adtak semmit. Végre is a "Vízügyi és Hajózási Közlöny^ elvállalta a naptár kiadását, és levette rólam az anyagi gondot. Mostmár biztosítva van a naptár megjelenése, s ha vagy 2000 példányt el tudunk adni, együtt lesz a költség is. Űgy, hogyha a munka nem is lesz megfizetve, megfizethetjük a nyomdát és a stemplit."

8 A Gőzhajózási Tisztviselők Egyesülete 1899 évi számadása szerint 240 Korona kiadással szerepel a Hajósnaptár az egyesület évi költségei között.

9 Ugyancsak az egyesület évi jelentése említi, hogy a naptár kiadására a Magyar Hajózási Egyesület hozzájárulásként 200 Koronát adott. A közös összefogás tette csak lehetővé — és Olofson fáradhatatlan tevékenysége —, hogy megteremtődjék a kiadás anyagi alapja. „Mindazonáltal merész vállalkozásnak tartom a kiadást, s pénzügyi sikere aligha lesz: mert oly könyvet, melybe minden belefér, amit a tartalomjegyzék ígér, egy koronáért csakis úgy lehetne, ha legalább párezren megrendelnék. De azért helyeslem és méltánylom, hogy az egyesület, arra a hathatós pártfogásra alapítva vállalkozását, melyben épen a Vízügyi és Hajózási közlöny részesíti, anyagi áldozattal is biztosítja, hogy a naptárt a legszegényebb sorsú hajósember is megszerezhesse, ha idejekorán jelentkezik. Utólag — nem kétlem — dupla áron is be fogja szerezni minden hajóvezető, mert pontos adataira szüksége lesz, s azokat másutt meg nem találja. A Dunagőzhajózási Társaság régi Almanachja ma is keresett könyv, pedig az adatai már elavultak ... Ahoz tehát ne sokat bízzék a t. Egyesület, hogy tömeges megrendelések fogják a naptár kiadását lehetővé tenni. De viszont a csekély számú megrendelés ne is riassza el a vállalkozástól, mert a jó portékának bizonyosan lesz keleté, csak a piacra kell vinni. Azért pedig kezeskedni mernék, hogy majd a második évfolyamra özönleni fog a megrendelő."

10 Az első hír a naptár megjelenéséről a Vízügyi és Hajózási Közlöny 1899. évfolyamának 30-ik számában látott napvilágot: „HAJÓSNAPTÁR. — Rég érzett hiányt pótol a Gőzhajózási Tisztviselők Egyesülete, midőn 1900-ra kiadja a Magyar Hajós-naptárt, mely úgyszólván nélkülözhetetlen zsebkönyve lesz minden magyar hajósnak. Apróbetűs kicsiny kiadvány lesz ez, csinos alakban, vékony 7 Vízügyi és Hajózási Közlöny, 1899. évf. 46. sz. 439. p. 8 Vízügyi és Hajózási Közlöny, 1899. évf. 45. sz. 430. p. 9 Vízügyi és Hajózási Közlöny, 1900. évf. 5. sz. 38. p. 10 Vízügyi és Hajózási Közlöny, 1899. évf. 32. sz. 295. p. 288