A Közlekedési Múzeum Évkönyve 2. 1972-1973 (1974)

I. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeinek története 47 - Medveczki Ágnes: A városi közlekedési gyűjtemény 89

lőle a városi, pályához nem kötött tömegközlekedési eszközök (autóbusz, trolibusz, régebben omnibusz), amelyek elválaszthatatlanok a városi közlekedéstől. Figyelembe véve a Múzeum többi ágazatának gyűjtési körét — elsősorban a közúti közlekedését — a legcélszerűbbnek látszik a Múzeumon belül — a 31. gyűjteménycsoport revíziójával — a városi közlekedés fogalmába elsősorban a városi tömegközlekedést és annak eszközeit (az elővárosi, ún. HÉV-vasutat is ideértve), valamint a forgalomtechnikai berendezéseket sorolni. Ezt az elvet követtük az 1971-ben rendezett állandó városi közlekedési kiállításunkon

3 is, amely bemutatja a városi tömegközlekedés történetét és a forgalomszervezés fejlődését. Nem lenne szerencsés viszont a múzeumi csoportosításba a — fogalmilag ugyan odatartozó — közforgalmi egyéni járművek (taxik, bérkocsik) városi gyűjteménybe sorolása, ugyanis a közúti közlekedési gyűjtemény 12. sz. csoportjába (géperejű, pályához nem kötött közlekedési eszközök és egyéb tárgyak) a taxik egyértelműen beleértendők. A bérkocsik pedig a 11. sz. gyűjteményi csoport némi módosításával (géperő nélküli, pályához nem kötött közúti közlekedési eszközök és egyéb tárgyak) e témába sorolhatók. Ez az elv — bár némileg a Múzeum 1960-as évek elején bevezetett nyilvántartási rendszerét, a vonóerő szerinti csoportosítást követi — azért tűnik helyesnek, mert ezeknél a közlekedési eszközöknél — ugyanúgy, mint az egyértelműen a közúti gyűjteménybe sorolt fogatolt járműveknél és gépkocsiknál — nem lehet elválasztani a közúti és városi funkciót. Ezek a járművek forgalomtechnikai kérdésekben figyelembe veendők a városi közlekedés témakörében, de mint tárgyak, feltétlenül a már ismertetett csoportba tartoznak. A járműveken kívül az utak, a magas- és mélyépítmények kérdésében is felmerülnek problémák. A már idézett 1967-es nyilvántartási szabályzat szerint a közúti tárgyi gyűjtemény 10. sz. csoportjába tartoznak a közúti pályák, magasépítmények és egyéb tárgyak, — ehhez hasonlóan a városi gyűjtemény már ismertetett 30. sz. csoportjába tartoznak a városi utak, pályák, magas- és mélyépítmények. A két gyűjteményág tárgyai elválaszthatók ugyan, de ez sok szempontból nem célszerű. Csak egy példát erre: nyilvánvaló, hogy a budapesti hidak modelljeit a városi közlekedési kiállításon kell bemutatni, de az ugyanezen hidakkal kapcsolatos műszaki kérdések köre már inkább a hasonló közúti hidakkal rokon; tehát indokolt, hogy ezekkel is a közúti gyűjtemény foglalkozzék. Ugyanez vonatkozik az; utak, alul-, felüljárók problémáira is, — viszont a városi vasutak pályái elválaszthatatlanok a városi közlekedés témakörétől. Ebből adódik, hogy e gyűjtemény-ismertetés keretében csak a múzeumi szempontokból szűkített városi közlekedési témakörbe tartozó gyűjteménydarabokról lesz szó. Tehát a városi tömegközlekedési eszközök és azok alkatrészei, illetve modelljei, a pályák (felsővezeték is), a forgalomtechnikai eszközök, valamint az e fogalomkörbe tartozó egyéb tárgyak (egyenruhák, karszalagok, a jegykezeléssel kapcsolatos tárgyak, jelzőberendezések stb.) ismertetésére szorítkozunk, s nem lesz szó a Múzeum igen jelentős híd-modell gyűjteményéről, valamint a városi utakkal, a magas- és mélyépítményekkel kapcsolatos tárgyi gyűjteményről. Mint már említettük, a Múzeum régi anyagában külön városi közlekedési gyűjtemény nem volt, ez nem jelenti azonban azt, hogy egyáltalán nem gyűjtötó A Közlekedési Múzeum 75 éves jubileuma alkalmával történt átrendezés során. 90