A Közlekedési Múzeum Évkönyve 2. 1972-1973 (1974)

I. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeinek története 47 - Kopcsándi Ferenc: A géperő nélküli járműgyűjtemény 67

15. ábra. Népi faragású fa velocipéd a XIX. század végéről lábbal, pedál segítségével hajtható változatai közül gyűjteményünkben megtalátható az ún. óriáskerekű velocipéd, amelyet első, aránytalanul nagyméretű és hátsó, igen kis méretű kerekeiről a legtöbben ismernek. Kétsoros faküllőzetű, fa kerekei és egyéb fa részei vannak a „Micheau" néven ismert, még 1860-ban divatos kerékpárnak. A hajtás itt is az első kerék tengelyére szerelt pedálokkal történt. Viszont lánchajtású már a „Kenguru" elnevezésű, 1880-ban készített velocipédünk. Lánckerekét nem az első, nagyméretű kerék középpontjában, hanem az első villa meghosszabbításában, a kerék tengelyétől lejjebb helyezték el. Különlegességeink közé számít a múlt század végéről származó eredeti kínai gyaloghintónk. A sajnos, ma már hiányos eredeti kínai festésű kisméretű szekrényt aránytalanul hosszú — majd négy és fél méteres — „halhas" alakú rúdon függve két ember hordta a vállán. A XVIII. sz. második felének stílusában készült francia gyaloghintót is őrzünk, amely azonban utánzat. Külső fele a század festészetét utánzó festményekkel gazdagon díszített. Nem rendeltetésszerű használatra készült, hanem a századvég nagypolgári, ún. „makart" ízlés reprezentatív helyiségeinek díszéül szolgált. Géperő nélküli jármű gyűjteményünk fokozottabb gyarapításával, tehát en83