A Közlekedési Múzeum Évkönyve 2. 1972-1973 (1974)

I. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeinek története 47 - Kopcsándi Ferenc: A géperő nélküli járműgyűjtemény 67

13. ábra. Fél olajos és egészolajos kocsitengelyek, metszetelve Sajnos, csak két lóra való szerszámot sikerült hibátlanul, teljességében maradéktalanul összeállítani. Ezek egy hatosfogatú uralkodócsaládi lószerszám első és középső sorban járó lovainak a szerszámai. Ez gazdagon díszes, ausztriai, császári címeres, gyönyörűen veretes hámrészlet. Érdekessége, hogy az első ló istrángja a mögötte haladó ló kápájába van akasztva. Ez ennél a szerszámnál elegendő, mert az ünnepi felvonulásokon használva lépésben mentek vele, a lovakat az apródok kézi száron vezették. A lószerszám eredetileg a XIX. sz. elején készült, csupán a bőr lehetett többször felújítva. Először Bécsben, az udvarnál használták. Szólnunk kell még az ezüstveretes nehéz díszhámunkról, amely a magyar nehéz hámoknak egyik igen szép példánya. Valamikor az egyház tulajdonában volt ez a püspöki címerrel ellátott, páros, húzós, farhámos ezüstveretes nehéz díszhám. Nyugat-magyarországi püspöki bérmálási körutazásokon volt használatban. Egyébként visszafogottan, szerényen díszes, s talán éppen ezért volt előkelő. Erős bőre, masszív készítése párosan is elég nehéz teher húzására tette alkalmassá. Szerkezete egyszerű hámos. A stílusa magyar, ugyancsak magyarosak a veretek és a díszek is, de bizonyos nyugati hatás észrevehető rajtuk. Lópatkó gyűjteményünkben éppúgy megtalálhatók a téli csúszós utakon és a jó útviszonyok esetén használt patkók, az egészséges lólábakon alkalmazott és a helytelen járású, vagy éppen beteg lábú állatok által viselt különféle gyógy és egyéb lópatkók. 81