A Közlekedési Múzeum Évkönyve 2. 1972-1973 (1974)

I. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeinek története 47 - Kopcsándi Ferenc: A géperő nélküli járműgyűjtemény 67

5. ábra. Társas vadászkocsi nevezték. Egyébként szerkezeti különlegességével, sajátos és érdekes küllemé­vel muzeális ritkaságnak számít. A hazánkban készített fogatolt járművek jó hírnevét és széles elterjedését mindenekelőtt a készítő mesterembereknek kell tulajdonítanunk. Ezek az ipar szeretetétől vezetett, a szép és jó munka örömét kereső, kiemelkedő képességű régi iparosok, a későbbi neves kocsigyárosok nagy súlyt helyeztek munkájuk minőségére. Kezük alól, majd üzemeikből és gyáraikból a kor ízlésének megfe­lelő, nemes vonalú, szép megjelenésű és időtálló, jól elkészített járművek kerül­hettek csak ki. A sokak közül ilyen volt pl. Budapesten a Kölber Testvérek Kocsigyára. A Kölberek a XVIII. sz. vége felé kezdték hazánkban kocsiipari tevékenységü­ket. Sok siker, elismerés, kitüntetés kísérte munkájukat és nemcsak kocsigyártó dinasztiájuknak, hanem hazánknlak is jó hírnevet szereztek. Célul tűztük ki, hogy ennek a nagynevű kocsigyárnak termékeiből és azok típusváltozataiból minél többet megmentsünk. De általában is gyűjtési mun­kánk egyik fő szempontja a neves magyar kocsigyártók eredeti darabjainak fel­kutatása. Mátészalkán találtunk rá egy rendkívül leromlott állapotban levő csukott hin­tóm, amely magán viselte a sok szakszerűtlen javítás és átalakítások jeleit. Szép, szabályos, könnyű építésű forgóalváza hívta fel rá figyelmünket. Alapo­sabban megvizsgálva végül is megállapítottuk, hogy a Kölber Testvérek Kocsi­73

Next

/
Oldalképek
Tartalom