A Közlekedési Múzeum Évkönyve 2. 1972-1973 (1974)

I. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeinek története 47 - Farkas Gáborné: Az archívum 49

FARKAS GÁBORNÉ AZ ARCHÍVUM A történetírás és a muzeológia célja azonos: a múlt feltárása és a múltra vonatkozó ismeretanyag rendszerezése és közlése. A marxista történetírás az általános célkitűzésen belül, a történelmi materializmus elvi alapján, a múltbeli történések valódi rugóit ismeri fel és a társadalmi fejlődés szempontjából lényegesre irányítja a fő figyelmet: a társadalmi viszonyok és termelőerők fejlődésének történetére. Természetes, hogy a marxista muzeológia sajátos eszközeivel ugyanezt a célt tűzi maga elé. Az azonos célok mellett a két rokon tudomány eszközeiben különbözik. Amíg a történetírás elsősorban olvasásra szánt folyamatos előadással dolgozik és képekkel vizuálisan illusztrál, addig a muzeológia elsősorban tárgyakkal szemléltet, a képekkel a tárgyakat csak pótolja és a múzeumi szövegek kiegészítő jellegű, bár igen fontos ismeretközlő eszközök. Ebből következik, hogy amíg a történetírás számára elsődlegesek az írott források és a tárgyakból nyerhető ismereteket segédtudományai közvetítésével használja fel, addig a muzeológia általában elsősorban a tárgyat beszélteti és írásos forrásból, „lapos" ábrázolásból csak kiegészíti ezt az ismeretközlést. Ebben láthatjuk okát annak, hogy a múlt tárgyi és írásos emlékeinek gyűjtése már régóta „szakosodott": a múzeumok gyűjtötték és őrizték a tárgyi emlékeket, a levéltári szervek pedig az írott vagy hasonló jellegű anyagot. Ez a szemlélet nagymértékben érvényesült akkor, amikor a Közlekedési Múzeumot életre hívták és gyűjteményeinek alapjait lerakták. Külön archívum (dokumentációs gyűjtemény) alapítására nem gondoltak. Csak napjaink új muzeológiai szemlélete ismerte fel a dokumentációs gyűjtemények múzeumi jelentőségét és alakította ki azok rendszerezésének elveit. így a Közlekedési Múzeum archívumának múltja voltaképpen nincsen, önállóan róla először csak a második világháború utáni időkben beszélhetünk. A háborús pusztulások folytán már csak hiányosan meglevő régebbi leltárkönyvek, katalógusok tanúsága szerint az azokban rögzített anyag túlnyomó része tárgyi, kisebb mennyiségben könyvtári anyag volt. Az ezen felül szereplő rajz-, kép-, térkép- és menetjegy gyűjtemény mennyisége nem tette indokolttá egy önálló archivális gyűjteményi csoport létrehozását. Ismeretes, hogy e viszonylag kisszámú kollekció — miként maga az épület, valamint a tárgyi gyűjtemény jelentős része — a háború pusztításának nagy49