A Közlekedési Múzeum Évkönyve 2. 1972-1973 (1974)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 117 - Kócziánné Szentpéteri Erzsébet: Magyar híd- és alagútbárcák 277

változaton két „5"-ös szám között az elsőként ismertetett bárca pontos mása rajzolódik ki (réz és bronz, rendkívül ritka, Pávó A—3); ehhez hasonló, de téglalap alakú és „10"-es számokkal ellátott néma bárcáink sorának utolsó darabja is (réz és bronz, rendkívül ritka, Pávó A—4). A szöveges alagútbárcákból csak három fajtával rendelkezünk. Mindhárom darabon „Budapesti Alagút" felirat van. A négyszögletes bronz változattal (Pávó A—6), a kerek, szintén bronz változattal (Pávó A—7) és a kis körös négyszögű, ugyancsak bronz változattal (Pávó A—8) zárul alagútbárcáink viszonylag gazdag együtfese. A híd- és alagútbárcák a közlekedési bárcák nagyobb részét alkotják, a Múzeum gyűjteményében levő anyag azonban még ezekből is jelentős kiegészítésekre szorul. De egyáltalán nem rendelkezünk a közlekedési bárcák egyéb fajtáival — pl. társaskocsi-omnibusz bárcával, hajózási-átkelő bárcákkal stb. A további gyűjtőmunka eredményeként remélhetőleg sikerül a híd- és alagútbárca anyagot teljessé tenni és a közlekedési bárcák másik nagy csoportjának, a városi közlekedéshez kapcsolódó tantusz- és zsetonanyag feldolgozásának elkészítésével a közlekedéstörténet eme sajátos tárgyi anyagának feltárását kiterjeszteni. 283