A Közlekedési Múzeum Évkönyve 2. 1972-1973 (1974)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 117 - Dr. Halász Tibor: A közforgalmú távolsági áruszállítás fejlődése Magyarországon 153

DR. HALÁSZ TIBOR A KÖZFORGALMÚ TÁVOLSÁGI ÁRUSZÁLLÍTÁS FEJLŐDÉSE MAGYARORSZÁGON A középkorban egész Európában alig volt nemzetközi, sőt országon belüli áruforgalom. A kis államok és a majdnem önálló állami jogokat gyakorló oligarchabirtokok egymástól elzárkóztak, a kereskedelmet törvényes és törvénytelen vámokkal akadályozták, sőt gyakran az árukat szállító kereskedőket is kirabolták. A városoknak — amelyeknek lakosszáma a mai községekét sem érte el — sok esetben árumegállító joguk volt, ez kényszerítette a kereskedőket, hogy árujukat ott piacra vigyék. A közbiztonság nagyon rossz volt, a szállítmányokat fegyveresekkel kellett kísértetni, ami a szállítási költségeket nagyon megdrágította, Nem lévén gazdaságilag erős központi hatalom, országutakat nem építettek; a helyi birtokosoknak nem volt érdekük nagy távolságra utakat építeni. A feudalista társadalmi rendben a lakosság nagy része rendkívül alacsony sorban élt, szükségleteit saját terményeiből fedezte. Csak az elenyésző töredéket jelentő birtokos osztálynak voltak igényei, de ezeket legnagyobb részben saját jobbágyaik termel vényeiből elégítették ki. Az újkorban, a tengerentúli területek felfedezésével megindult — elsősorban Spanyolországban és Portugáliában, majd a többi nyugati államban — az áruforgalom, városok keletkeztek, az ipar — egyenlőre csak kézműves szinten — fejlődött. Kialakult a városi polgárság, az iparosréteg, megindult az ipar és a mezőgazdaság árucseréje. Az államok központi hatalma megerősödött, az uralkodó osztályok igénye nagymértékben növekedett. A feudalizmus lassan kezdett kapitalizmussá alakulni. Hazánkban ez a változás sokkal később, a XVIII. században kezdődött meg. A XVI. és XVII. században a török háborúk, majd a kuruc-labanc viszálykodás lehetetlenné tette azt a gazdasági és társadalmi fejlődést, ami a nyugati országokban bekövetkezett. Magyarországon nem volt számottevő városi polgárság, alig volt ipar, a középosztályt a kisnemesség alkotta, amelynek aránya nálunk és Lengyelországban feltűnően nagy volt. A harcokban kitűnt parasztoknak nemességet adtak, ez azonban ennek a rétegnek sem a műveltségét, sem az életformáját nem változtatta meg; az egyedüli könnyítés volt, hogy nem adóztak, ez viszont az állam jövedelmét csökkentette. A nagybirtokosok — részben a zavaros politikai viszonyok, részben az alacsony kultúrszínvonal miatt, továbbá, hogy az udvar közelében lehessenek — Bécsbe költöztek. 153