A Közlekedési Múzeum Évkönyve 10. 1896-1996 (1996)

V. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum filiáléi 317 - Rövid tartalmi összefoglaló, előzetes közlemények (magyar, angol, német nyelven) 363

részén bemutatott közlekedési műtárgyak jegyzékét, a 2.sz. melléklet pedig az ezredévi közlekedési kiállítás kitüntetett vállalatait, személyeit foglalja össze. Dr. Berta István - Gáspár János: „A közművelődésért." A szerzők rövid áttekintést adnak a 19. század közepétől az első világháborúig terjedő időszakról, amely a magyar múzeumügy virágkorának tekinthető. A múlt század utolsó harmadában a Közlekedési Múzeum mellett az Iparművészeti Múzeumot, a Mezőgazdasági Múzeumot, a Műcsarnokot, a Szépművészeti Múzeumot, a Technológiai és Ipari Múzeumot, a Keleti Múzeumot és több vidéki múzeumot alapítottak. A múzeumlátogatókkal kapcsolatban már az első igazgató Banovits Kajetán pontosan megfogalmazta, hogy mi a múzeum feladata. A látogatókat koruk, érdeklődési területük, ismeretszintük szerint csoportosította és ezek szerint határozta meg a velük való foglalkozást. Véleménye szerint a múzeumnak a közművelődést kell szolgálni. A múzeum látogatottságát hátrányosan érintette, hogy az épületben nem volt sem fűtés, sem világítás, ezért csak tavasztól őszig fogadhatott látogatókat. A második világháború után bemutatókkal, közművelődési rendezvények szervezésével hívták fel a nagyközönség figyelmét a múzeum szomorú sorsára, melynek eredményeként döntés született a helyreállításról. Beindult a sokrétű közművelődési, ismeretterjesztő munka, melynek részleteiről beszámolnak a tanulmány szerzői. IV. Rész A múzeum épületének története és a műtárgyvédelem Hüttl Pál: „A Közlekedési Múzeum épületének 100 éves története" című tanulmányában korabeli dokumentumok alapján ismerteti a millenniumi kiállítás közlekedési csarnokának építészeti tervét és a kivitelező vállalkozókat. A kiállítás gazdag anyaga, a nagyközönség igénye és a lelkes szakemberek munkája megteremtették az alapját egy közlekedési múzeum létrehozásának, melyet 1899 május elsején nyitottak meg. A díszes külsejű, de ideiglenes jelleggel megépített épület állaga sok gondot okozott és a helyszűke is felvetette a múzeum végleges elhelyezésének, bővítésének gondolatát. A gondok megoldására két tervezet készült, amelyeknek indoklásáról, vitájáról részletesen beszámol a tanulmány. Az első világháború kitörése miatt a tervek közül egyik sem valósulhatott meg. A két világháború közötti időszakban is csak a legszükségesebb karbantartási munkák elvégzésére volt lehetőség. A továbbiakban a második világháború utáni időszak eseményeiről számol be a szerző. Ismerteti a múzeum életében bekövetkezett szervezeti változásokat és azokat a terveket, amelyeknek alapján a háborús épületkárokat helyreállították, illetve 1976 április 2-án a múzeumot újra megnyithatták. A befejező részben a központi épület új épületszárnyának építészeti előkészületi munkáiról, tervezési szempontjairól, műszaki megoldásairól az építkezés technikai kivitelezéséről és a költségfelhasználásról ad tájékoztatást. Elekfy Péter - Tóth Károly: „Műtárgyvédelem, restaurálás, raktározás a Közlekedési Múzeumban". A szerzők tanulmányukban meghatározzák a műtárgynak, mint emberi alkotásnak a fogalmát, majd ismertetik a műtárgyvédelmi munka fázisait. A restaurálás a muzeális tárgyak tudományos, történeti és művészi értékének hosszú időre való megőrzését tűzi ki céljául. A célt a tárgyrestaurátori munka négy fő elemének alkalmazásával (tisztítás, konzerválás, restaurálás, rekonstrukció) lehet elérni. 371