A Közlekedési Múzeum Évkönyve 10. 1896-1996 (1996)

V. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum filiáléi 317 - Rövid tartalmi összefoglaló, előzetes közlemények (magyar, angol, német nyelven) 363

Prof. Dr. Czére Béla: „A múzeum munkássága 1967-1979 között" című munkájában beszámol arról, hogy folytatva elődjének munkáját, 1968-ban a vonatkozó miniszteri utasításnak megfelelően létrehozták a Múzeum Tudományos Tanácsát, a Magyar Tudományos Akadémia Közlekedéstudományi Bizottságának támogatásával. Kidolgozták a muzeális gyűjtemények csoportrendszerét és korszerűsítették a nyilvántartást. Eközben változatlan lendülettel folytatták a gyűjtemények fejlesztését, a tudományos kutatómunkát, a kiállítások rendezését. A gyűjtemények évről-évre gyarapodtak, de a kiállítási terület nem növekedett. Ez a tény, továbbá, hogy a vidék kulturális igényeit is kielégítsék eredményezte azt, hogy a múzeum sorra nyitotta meg filiáléit, a parádi Kocsimúzeumot, Nagycenken a Széchenyi István Emlékmúzeumban lévő állandó kiállítást, a Széchenyi Múzeumvasutat, a kisvasúti szabadtéri skanzent, Budapesten a Földalatti Vasúti Múzeumot. A múzeum eredményeit, munkásságát a különböző szaklapokban és az 1971-ben életre hívott „A Közlekedési Múzeum Évkönyve „ sorozatban publikálták a múzeum szakemberei. Beszámol a múzeumban végzett műszaki munkákról, a kiállítási, restaurátori, üzemeltetési feladatokról, továbbá a Tatai úti raktárkomplexum építéséről és a központi épület bővítésének beruházás elkészítési munkáiról. Tájékoztatót ad a társmúzeumokkal, oktatási intézményekkel, közlekedési vállatokkal kiépített együttműködésről, a közművelődési feladatok végrehajtásról, továbbá a nemzetközi kapcsolatok fejlődéséről. Veress István: „A Közlekedési Múzeum munkássága 1980-1990 között" című tanulmányában beszámol arról, hogy a múzeum fejlődését jelentős mértékben segítették a tudományos kutatómunkát, továbbá a múzeumi törvény korszerűsítését célzó kormányzati döntések és a kiadott főhatósági szabályozások. Ilyen volt többek között, hogy a múzeumot a közlekedéstörténeti kutatási feladatok ellátására országos kutatóhellyé nyilvánították, és törvényerejű rendelettel bővítették hatáskörét. Részletes tájékoztatást ad a kutatómunka fejlődéséről, a kiállítási tevékenységről, továbbá arról, hogy a vasút vezetőinek és dolgozóinak segítségével számos közlekedéstörténeti értékű gőzmozdonyt sikerült felújítani és a nagy forgalmú állomásokon kiállítani. Jelentős eredményekről számol be a közművelődés területéről, melynek elismeréseként a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Országos Elnöksége „Aranykoszorús Plakett"-et adományozott a múzeumnak. Tovább folytatódott a filiálék szervezése, 1985 július 24-én megnyílt Pakson a Vasúti Múzeum, 1985 október 22-én a Petőfi Csarnokban a Repüléstörténeti és Űrhajózási kiállítás, majd 1986 augusztus elsején, a Dunán a Lánchíd mellett megnyílt a védett műszaki emlékké nyilvánított és felújított „Kossuth Múzeumhajó" és kiállítás. Kiemelkedő esemény volt a Közlekedési Múzeum új épületszárnyának és az ezzel kapcsolatos új állandó kiállítások 1987 június 3-i megnyitása. Tájékoztatást ad a múzeumban végzett munkákról. A tudományos munka fejlődéséhez jelentős segítséget nyújtott, hogy muzeológusok számára lehetővé vált az országos kutatási pályázatokon való részvétel és az alapítványi kutatások kidolgozásában való közreműködés. Beszámol még a hazai és nemzetközi kapcsolatok eredményes további bővüléséről. Katona András: „A Közlekedési Múzeum munkássága 1990-től" című tanulmányában rámutat arra, hogy 1990-ben, főigazgatói kinevezésekor, az intézmény további fejlődését a vezetői munka rendszerezettségének javításával, a szigorú létszám és bérgazdálkodással, a szervezeti egységek számának csökkentésével látta csak megvalósíthatónak. Szükséges volt tehát megkeresni és megtalálni azokat a formákat, területeket, amelyek segítségével pótolni lehetett a kieső forrásokat és energiákat. Tanulmánya további részében az intézmény irányításának elvi alapjait rögzíti. A sikeres múzeumi munka alapjának továbbra is a gyűjtést, a megőrzést és a közvetítés megfelelő arányát tekinti. Jelzi, hogy a külső körülményekből adódó változó felfogások döntő hatással vannak a 365