A Közlekedési Múzeum Évkönyve 10. 1896-1996 (1996)

II. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeinek kialakulása, fejlődése 93 - Kócziánné, dr. Szentpéteri Erzsébet: A géperő nélküli járműgyűjtemény 107

súlyoznunk kell, hogy gyűjteményünk ezekből a tárgyakból meglehetősen szegényes maradt. A fogatolt járműgyűjtemény eredeti és nagyméretű tárgyainak helyigénye miatt, létrehozása óta krónikus raktárgondokkal küzd annak ellenére, hogy a Tatai úti komplexumban a legnagyobb alapterületű helyiséget kapta, amelyből először egy kéziraktárat sikerült leválasztani, és 1994-95 folyamán az újonnan beépített polcrendszerrel csaknem duplázni lehetett a rakteret. Az esetleges további begyűjtésre azonban alig van hely. A rakfelületek növelése alapvető szükséglet az anyag kezelhetősége szempontjából is. A legkorszerűbb technikai megoldások - tervszinten - már a rendelkezésre állnak. A gazdag raktári készlet nemcsak a kutatások, hanem a kiállítások forrása is. A Közlekedési Múzeum főépületében a géperő nélküli közúti közlekedés történetének bemutatása kétszer kapott állandó kiállítási lehetőséget: 1980-ban és 1987-ben. (Utóbbi ma is áll). Mindkét alkalommal az un. komplex közúti közlekedés történetének részeként dolgoztuk fel a témát. Egy-egy lehetőség az eredeti járművek bemutatására máskor is adódott, pl. a hosszcsarnok hetvenes években indított átrendezésekor. A parádi Kocsimúzeumon kívül jelentősebb fogatolt jármű kiállítás található Nagycenken, a Széchenyi Kastélyhoz tartozó méntelepen. Az 1976-ban nyitott filiálé hasonló alapokon működik, mint a parádi, de a látogatottsága és az ismertsége messze elmaradt attól. Az egy teremnyi anyag a főúri kocsizást illusztrálja, két díszhintó mellett egy zárt és egy nyitott hintó található benne. Az időszaki kiállítások közül megemlítendő a nemzetközi vándorkiállításként Romániában bemutatott utazáshistóriai anyag, valamint a Jordán Károly életművét összefoglaló jubileumi tárlat. A kiállítási kötelezettségek és igények döntő hatással voltak a gyűjtemény állapotára, és egyben módszertani viták hosszú sorát eredményezték a "restaurálni vagy felújítani" leegyszerűsített kérdésében. Az első korszakban a roncs vagy igen rossz állapotú jármüveket nyugdíjas, valamikor kocsigyárban vagy kisüzemben dolgozó szakiparosok újították fel a Füzesgyarmati Járműkészítő és Javító KTSZ műhelyeiben (9. ábra). Munkájuk a hagyományos kézművesipari technológián alapult, szabályosjavítást, vagy újjáépítést végeztek. Ezzel egyidőben a Közlekedési Múzeum restaurátorai az un. Vaszary

21 hintó restaurálásába fogtak, és bár mindkét módszer kiállításkész járműveket eredményezett, a kivitel, a munkamódszerek, az anyaghasználat stb. kérdéseiben éles véleménykülönbségek jelentkeztek. Az "ipari restaurálások" valójában napjainkig a módszertan egyik vitatott kérdésköréhez tartoznak, de az eredményességükhöz nem fér kétség. 1968-1971 között a Párádon kiállított összes járművet (16 db) sikerült felújíttatni, majd 1980-ig újabb kilencet (köztük négy díszhintót) hoztak rendbe a szakiparosok (10.,11. ábra). Ez alatt a múzeumi restaurátorok a már említett Vaszary-féle díszhintó mellett a japán gyaloghintó restaurálását kezdték meg, de a restaurátori diploma megszerzéséhez vállalt munka a mai napig befejezetlen. A géperő nélküli jármű gyűjtemény járműveinek mintegy hatoda van jó állapotban, felújítva vagy restaurálva, további kb. 10 % állagvédett, letisztított, még ki is állítható. Az átlagos használtsági fokúak mellett azonban számos rendkívül rossz állapotú darab is van, s sajnálattal kell megállapítanunk, hogy ezek között egyik-másik unikális példány (pl. a buggy, a nyugat-dunántúli dáma-hintó stb.). A jövőt illetően nem sok választási lehetőség maradt: az idős mesterek már kihaltak, a szakmát folytatók között kovács-bognár még itt-ott dolgozik, de pl. a kocsikárpitos mesterség teljesen eltűnt. A világ más tájain restaurálásra szakosodott cégek és hozzánk hasonlóan múzeumokon belül dolgozó restaurátor csoportok vannak. A kérdés már csak az, kibírják-e a raktári létre kárhoztatott járművek azt az időt, amikorra kapacitás (és pénz) is jut rájuk. L.15. lábjegyzetben 119