A Közlekedési Múzeum Évkönyve 1. 1896-1971 (1971)

Dr. Czére Béla: A 75 éves Közlekedési Múzeum 7

galériás hosszcsarnok vonalvezetése, impozáns térhatása, szín- és fényharmóniája. Ez a belső tér — a gazdag és színvonalas kiállítási anyaggal együtt — valóban múzeumi légkört teremt és több százezer múzeumlátogatónak adott már — a műszaki kultúra elmélyítése mellett — maradandó esztétikai élményt. A Múzeum épületének helyreállítása során számot kellett vetni azzal a ténnyel is, hogy a gyűjtemények teljes állagának kiállításához a terület nem lesz elegendő, annak jelentős részét raktárban kell majd tartani. Ezen felül megfelelő raktárteret igényel a gyűjtemények állandó fejlesztése is, minthogy az új és új szerzeményekről, a még fellelhető közlekedési emlékek megmentéséről, a közlekedéstechnika rohamos fejlődését demonstráló új objektumokról semmiképpen sem lehet lemondani. E tekintetben is szakítani kellett tehát a régi Közlekedési Múzeum hagyományaival és be kellett rendezkedni arra a múzeumi világban szinte mindenütt kialakuló gyakorlatra, hogy a gyűjtemények nagy — ha nem nagyobb — részét raktárakban tartják és egyes részeit időről-időre alkalmi kiállításokon, valamint az állandó kiállítások 5—6 évenkénti átrendezése során mutatják be. Az újjáépülő Múzeum ezt a problémát — sok nehézség árán — 1961-től kezdve 3, egyenként 500 m

2 alapterületű ideiglenes modul-barakk épülettel oldotta meg, amelyeket a MÁV területén, a XIII. kerületi Tatai úton állítottak fel. Amikor a Múzeum épületének helyreállítása már jelentősen előrehaladt, időszerűvé vált az intézmény jogállásának, szervezetének újabb rendezése. 1964-ben a Múzeum kivált a Vasúti Tudományos Kutató Intézet keretéből és ismét önálló intézmény lett. Egyidejűleg — abból a megfontolásból kiindulva, hogy az új intézmény nemcsak a vasút, hanem valamennyi többi közlekedési ágazat kultúrájának otthona is lesz, — a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium főfelügyelete alá helyezték. Ezzel — 68 esztendei gondoskodás után — a Magyar Államvasutak megszűnt az intézmény fenntartója lenni; azóta a Múzeum szükségleteit az állami költségvetésből biztosítják. Ezzel azonban a MÁV és a Múzeum kapcsolata korántsem lazult meg, — mint arra a következőkben még visszatérünk. Egyidejűleg a vonatkozó közlekedés- és postaügyi miniszteri utasítás a Múzeum célját és feladatait így határozta meg: „A múzeum célja a közlekedés történeti fejlődésének feltárása és bemutatása útján a közlekedési ismeretek elmélyítése, terjesztése és a közlekedéspolitikai célkitűzések megvalósításának elősegítése. Tevékenységi köre kiterjed a közlekedés valamennyi területén elsősorban a hazai muzeális tárgyi és dokumentációs anyag felkutatására, megőrzésére, védelmére, rendszerezésére, tudományos, a népgazdasági érdekeket szemmeltartó nyilvántartására, feldolgozására és értékelésére. Szakmai és ismeretterjesztő közlemények, előadások, kiállítások útján gyűjtő és feldolgozó munkájának eredményeit a közlekedési művelődés szolgálatába állítja, a közlekedési szakoktatást és a polytechnikai nevelést alkalomszerűen támogatja."

27 27 L. 34/1964. KPM. sz. utasítás (Közlekedésügyi Értesítő, 1961. évi 14. sz.), amelyet a közlekedés- és postaügyi miniszter a művelődésügyi miniszterrel egyetértésben adott ki. 27