A Közlekedési Múzeum Évkönyve 1. 1896-1971 (1971)
Dr. Czére Béla: A 75 éves Közlekedési Múzeum 7
A második világháború során a Múzeum a Budapestet ért bombatámadások megindulásakor, 1942-ben zárta be kapuit. 1943-ban a gyűjtemények egy csekély részét óvóhelyre szállították. Az 1944. évi két bombatalálat (július 2-án és szeptember 17-én) azonban lényegében a Múzeum egész gyűjteményét érte; az épület részben beomlott. Az ezt követő nagyobbarányú kiürítés eredménye sem volt egyértelmű: a főváros környékére magánházakba (Martonvásár, Alsógöd, Pilisvörös vár), később a MÁV Dunakeszi főműhelybe menekített, de őrizetlen anyagban a rongálások és fosztogatások sok kárt tettek. De nem kis mértékben tovább pusztult a Múzeum épületében maradt, illetve a romos épületbe a felszabadulás után visszaszállított anyag is. Ez a folyamat lényegében 1948-ig tartott, s a Múzeum kis létszámú, hősies munkára vállalkozó személyzete — a rendkívüli nehézségek közepette — képtelen volt azt megakadályozni. A döbbenetes háborús pusztulás mérlege: az egykor oly gazdag vasúti gyűjteménynek mintegy 75%-a elpusztult; a hajózási gyűjtemény — néhány eredeti tárgy kivételével — teljesen megsemmisült, egyetlen ép modell sem maradt; a légiközlekedési gyűjteményből is csak 3 eredeti repülőgép maradt meg kisebb-nagyobb sérülésekkel, továbbá a motor és légcsavar-gyűjtemény nagyobb része. A Múzeum épülete is mintegy 30%-os kárt szenvedett, s így eredeti formájában többé nem volt helyreállítható. A Múzeumot ért kár (1945. évi, reproduktív értékben) mintegy 8—10 millió pengőt tett ki. Közvetlenül a felszabadulás után — az ország akkori súlyos viszonyai közt — többre nem jutott erő, mint arra, hogy a romokat eltakarítsák, a megmaradt múzeumi anyagot megmentsék, állagát megóvják és 1946-ban a romos épület egy részének tetőzetét kijavítsák, hogy az legalább a tárolásra alkalmassá váljék. Ettől az időtől kezdve a Múzeum újjászervezése és újjáépítése gyakran szerepelt a napirenden, de a szükséges anyagi eszközöket nem lehetett biztosítani. 21 , .%,' Az 1947. évi, a budapesti Károlyi-palotában megrendezett Közlekedési Kiállítás 22 — amelyre helyreállították a sérült vasúti modellek egy részét, majd a kiállítás bezárása után a bemutatott anyag egy része a Múzeum tulajdonába került — ráirányította a közfigyelmet a Múzeum újjáépítésének szükségességére. De bizonyos szervezési intézkedéseken — amelyek az intézmény szabályos működését voltak hivatva biztosítani — és az állagvédelem anyagi fedezetének biztosításán túlmenő eredményre nem vezetett. 1949-ben a MÁV Szakoktatási Tanácsa dolgozott ki tervezetet egy közlekedéstudományi központ felállítására — az akkor már jelentkező tudományos kutatási igények kielégítésére — amely a Közlekedési Múzeumot is magában foglalta volna, a régi épület korszerű átalakításával, bővítésével. Ez azonban szintén csak terv maradt, — anyagi fedezet hiányában. 1951-ben megalakult a Vasúti Tudományos Kutató Intézet és feladatává tették a Múzeum ügyeinek vitelét, újjászervezését is. Ettől kezdve 1964-ig, 21 1945 közepétől 1947 elejéig a Múzeum munkáját Mináry József MÁV műsz. főtanácsos vezette, majd 1947-től 1951-ig dr. Szilassy Zoltán ny. miniszteri osztályfőnök lett az intézmény igazgatója. 22 L. Fodor Jenő: A Közlekedési Kiállítás, Közlekedési Közlöny, 1947. évi 21—22. sz. 20
