A Közlekedési Múzeum Évkönyve 1. 1896-1971 (1971)
Dr. Czére Béla: A 75 éves Közlekedési Múzeum 7
vagy városi hason múzeumok ezen országos múzeumba olvadjanak be, mert kétségtelen, hogy nagy eredmények csak egyesült erőnek lehetnek szüleményei. 13 Ezért a Múzeum vezetősége 1910-ben már részletes tervezetet dolgozott ki egy új, nagyobb és fűtő-világítóberendezésekkel is ellátott múzeumépület építésére, a gyűjtemények, illetőleg a kiállítási alapterület lényeges bővítésére. Vl Foglalkoztak a repülési gyűjtemény kifejlesztésével, a vasúti és postai gyűjtemény bővítésével, sőt bizonyos gépjármű objektumok megszerzésével is. E tervek valóraváltását azonban az első világháború megakadályozta. Egyébként a Múzeum szerény személyi és anyagi dotációval működött. Az 1908. évre vonatkozó statisztikai beszámoló szerint pl. a tisztviselők létszáma 4, a segédszemélyzeté 6 fő volt. Az évi kereken 40 000 korona költségvetési fedezetből — amely döntően a személyi és az épületfenntartási kiadásokat szolgálta — mindössze 132 koronát fordítottak a gyűjtemény gyarapítására. Ebben az évben a Múzeumnak kereken 51 000 látogatója volt. 1 '' A két világháború közt — noha a Múzeum növekvő népszerűségnek örvendhetett — a viszonyok nem kedveztek a nagyobbarányú fejlesztési elképzelések megvalósításának."' A Múzeumot továbbra is fenntartó Magyar Államvasutak is állandóan deficittel küzdött. A gyűjtemények közül a vasúti gyűjtemény számszerűleg csak kis mértékben — a tárgyi anyagot tekintve 1935-ig 1 ' mindössze kb. 1%-kal — növekedett, noha értékes darabokkal bővült. Főleg az 1:5 léptékű jármű-modell gyűjtemény kiegészítése tekinthető' számottevő eredménynek. A legnagyobb gyűjteménygyarapítási eredmény ezekben az évtizedekben a légiközlekedési gyűjtemény kifejlesztésében mutatkozott. A 8 db eredeti repülőgépet, a számos modellt, repülőgépmotort, légcsavart és műszert a Múzeum kupolatermében és főleg hosszcsarnokában helyezték el, kitöltve az épület légtereit és jelentősen növelve az egyébként is meglévő zsúfoltságot. 18 A többi tárgyi gyűjtemények csak igen szerény mértékben bővültek. Különösen feltűnő, hogy a magánhasználatú járművek — kerékpárok, fogatos járművek, később a motorkerékpárok és gépkocsik — gyűjtésével a Múzeum szinte alig foglalkozott. A gyűjtemény nagyobb arányú gyarapításának a szerény anyagi dotáció (évi átlagban 40 000 pengő) mellett a helyhiány volt a legfőbb akadálya. A kiállítás zsúfoltsága, a szakmai csoportok elkülönítésének lehetetlensége megnehezí11 L. i. m. 7. p. Vl L. Tanulmány a közlekedési múzeum véglegesítése tárgyában, sokszorosított kézirat, Banovits Kajetán aláírásával, Bp., 1910. (a Közlekedési Múzeum archívumában). 15 L. a Múzeum 43/1909. sz. ügyiratában (a Közlekedési Múzeum archívumában). lü A Múzeum vezetője 1915-től 1933-ig dr. Geduly Gyula miniszteri tanácsos, ny. MÁV-igazgató volt. 17 L. Magyar Kir. Közlekedési Múzeum. Tárgymutató, Bp., 1935. Stephaneum nyomda rt. Közzétette Samarjay Lajos államtitkár, v. MÁV-elnök, aki 1934-től 1945-ig a Közlekedési Múzeum igazgatója volt. 18 A légiközlekedési gyűjtemény történetével részletesen évkönyvünk külön tanulmánya foglalkozik az I. részben. 16
