A Közlekedési Múzeum Évkönyve 1. 1896-1971 (1971)

I. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeinek története 53 - Dr. Vaszkó Ákos: A vasúti gyűjtemény 55

magyar mozdonykonstrukciónak tekinthető. Megjegyzendő, hogy a modell szerkocsija utólag, 1875-ben készült. A modell építésekor üzemképes volt és tudjuk, hogy 1847-ben a bécsi Práterben egy kis pályán be is mutatták. így egyben a legrégibb fennmaradt magyar építésű gőzgépet is jelenti. A „Derű" ma a Közlekedési Múzeum szimbóluma. A korszerű vasúti vontatást 1:10 léptékű modellek képviselik a gyűjteményben. A gyűjtés célja: lépéstartás a mai fejlődéssel. A gyűjtemény az 1934-ben épült Ganz gyártmányú „Árpád" típusú Diesel-üzemű sínautóbusszal kezdődik, időben legújabb darabja a MÁV 43. sorozatú szilícium egyenirányítós villamos mozdonyának modellje. Jelenleg 4 Diesel-mozdony (M 28., M. 31., M 44. és M 40. típusúak) és 4 villamos mozdony (V 40., V 55., V 42. és V. 43.) van a gyűjteményben. Az 1:10 léptékű modellek külsőleg formahűek, alvázuk, futóművük, vezetőfülkéjük részletesen kidolgozott, a belső' motorikus berendezések azonban csak formamodellek, az alkatrészek megmodellezése nélkül. Bár a gőzmozdony gyűjtemény alapléptéke az 1:5, az újabb járműveké 1:10, vannak a gyűjteményben ettől eltérő léptékű modellek is, így 7 db 1:10 léptékű gőzmozdony, illetve a BC motorkocsi 1:5 léptékű modellje. Külön gyűjteményt alkotnak a fejlődéstörténeti sorozatban beszerzett 1:45 és 1:50 léptékű mozdonymodellek — jelenleg összesen 10 db — amelyeket amatőr modellezők készítettek. Ezek egyes darabjai a kis lépték ellenére igen magas színvonalat képviselnek és nemzetközileg is feltűnést keltettek. Kuriózum egy 1:10 léptékű, nagyon részletesen kidolgozott gőzmozdonymodell — fából (készítette Ledács István 1883-ban). A vasúti kocsik, egyéb vontatott járművek és tartozékaik a jelenlegi gyűjteményben is jelentős számú tárgyi anyaggal szerepelnek, bár e gyűjtemény ág pótolhatatlan veszteségei nagyok voltak, — elsősorban a modellek és eredeti alkatrészek tekintetében. A gyűjtemény kiegészítését célzó munka egyik eredménye két eredeti vasúti kocsi megszerzése volt. Az egyik az 1912-ben épített luxus berendezésű étkezőkocsi

12 a másik a volt Mohács—Pécsi Vasút 1887-ben, a Ganz és Társa Vasúti Kocsigyárban épült személykocsija. Ez a korhű restaurálás alatt álló kocsi a XIX. század jellegzetes formáit mutatja, összesen 3 fülkéje közvetlen oldalajtós, a kocsin kívül kalauz járda fut, tetején fékezőülés. Gazdag a gyűjtemény különböző korszakokból származó eredeti kocsialkatrészekben, így elsősorban a vasúti kocsikerék sorozat említendő; a kerekek egy körszelet kimetszésével szemléltetik a kerékagy és abroncsfelerősítés különböző megoldásait. Technikatörténetileg kiemelkedő értékűek a múlt században magyar szabadalom alapján gyártott és világhírűvé vált Ganz-féle kéregöntésű kerekek eredeti példányai.

13 Egyes részkonstrukciók fejlődését szépen mutatják a kocsiütközők és csapágyak sorozatai is a gyűjteményben. Sajátos tárgycsoportot képeznek a különleges rendeltetésű vasúti kocsik berendezési tárgyai, így az 1858-ban gyártott udvari szalonkocsi bútorzata. A vasúti kocsik múzeumi szemléltetésénél a modellek jelentősége ugyanolyan, mint a vontatójárművek területén. A gyűjtemény alapléptéke itt is az 12 L. részletesen évkönyvünk III. részében „A Múzeum étkezőkocsija" c. tanulmányban. 13 L. Szekeres József: Ganz Ábrahám és a magyar közlekedési technika. A Közlekedési Múzeum füzetei 3. sz. Bp. 1968. 5* 83