A Közlekedési Múzeum Évkönyve 1. 1896-1971 (1971)

III. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeiből 309 - A Múzeum étkezőkocsija (Koltai Györgyné) 325

3. ábra. A Dunakeszi Járműjavító Vállalat udvarán, beszállítás előtt Próbáljuk követni időben és térben közel egy évszázados vasúttörténeti fejlődésnek azt a szakaszát, amelyben étkezőkocsink is részesévé vált a nemzetközi távolsági forgalom egyre kulturáltabb kielégítésének. A gőzvontatás térhódításával egyidőben jelentkeztek azok a törekvések, amelyek a korabeli közlekedéstechnikai adottságok felhasználásával igyekeztek az utazási vágyat optimális feltételek mellett kielégíteni. E törekvés napjaink modern vasútjainak is egyik döntő célja. Már a múlt század harmincas éveiben közlekedtek a mai korszerű hálókocsik ősei az amerikai Cumberland—Wallcy vasúton. Különleges hálókocsit' első ízben Pullman épített 1859-ben, amellyel olyan kitűnő eredményeket értek el, hogy a „Pullman Palace Car Compani" megkezdhette a különleges rendeltetésű luxuskocsik építését. A fejlődés következő lépcsője az ün. „szállodás" kocsik forgalomba állítása volt. E kocsitípus már komplex feladatot látott el, mivel berendezése a háló és étkezési igények kielégítését egyaránt biztosította. 1867-ben a kanadai Western Railway vonalon közlekedtek első ízben ilyen kocsik. A tengerentúli példa hatására 1876-ban Brüsszelben megalakult a „Companie Internationale des Wagons-Lits", amely az európai nemzetközi vonalakon a háló- és étkezőkocsi szolgálatot megszervezte és bevezette. A Társaság alapítása óta igen kiterjedt üzemvitellel rendelkezik, valamennyi európai nagy vasúttársasággal kapcsolatot tart fenn. 327