A Közlekedési Múzeum Évkönyve 1. 1896-1971 (1971)
II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 167 - Bálint Sándor: Az üzemanyag-párologtatótól a porlasztóig 281
A sok pozitívum mellett negatívumot még a legszigorúbb kritikus sem tudott mondani. A találmányból — ennek ellenére — a feltalálóknak anyagi hasznuk nem származott, sőt még erkölcsi elismerésben is alig részesültek. Tény, hogy e nagy jelentőségű találmányt szabadalmaztatták, de a már említett szerződés alapján a hasznosításra jogosult Ganz-gyár vezetősége — úgy látszik — nem látta meg a porlasztóban rejlő óriási üzleti lehetőséget, és még a szabadalmi díjat sem fizette rendszeresen. A két feltaláló emberi értékére jellemző, hogy ez a mellőzés sem törte le alkotó kedvüket és 1894 július 24-én még egy újabb „petróleum-motor etető készülék"-kel gazdagították a motortechnikát. 1 '' Ez utóbbi találmányukkal már a német szakirodalom is részletesen foglalkozott. 15 1898-ban került nyilvánosság elé a Bánki-féle vízbejecskendezéses 5 ós 20 LE-s motor, amelyen a benzin és a víz részére kétúszós porlasztó volt felszerelve. A nagy teoretikus megállapította, hogy a kompresszió emelésével a motor hatásfoka növelhető. Azonban a kor technikája a nyomás emelését nem tette lehetővé. Az öngyulladás veszélyét ugyanis nem tudták kiküszöbölni. Bánki az addig 3 ata kompressziót öngyulladás nélkül 9 ata fölé emelte azáltal, hogy a benzin—levegő keveréket elporlasztott vízzel a munkahengeren belül hűtöLte. Az egykori mérések, amelyeket Magyarországon és Németországban végezlek, bizonyítják, hogy az akkori benzin-motorok 350—500 grammos fogyasztásival szemben Bánki 230 g/LEó üzemanyag-fogyasztást ért el (a beporlasztott víz fogyasztása 1075/g'LEó volt). Az utóbbi két szabadalom nemcsak belföldön, hanem külföldön is ismertté vált. Azonban az elsőről — a legfontosabbról — csak a szűk hazai körben tudtak az illetékesek. Utólagosan voltak ugyan próbálkozások a magyar gyártmányú porlasztó szabadalmi elsőbbségének bizonyítására így az 1900. évi párizsi, valamint az 1959. évi brüsszeli világkiállításon bemutatták a nagy nyilvánosság előtt a Bánki—Csonka-féle porlasztót, de az évtizedek óta megrögződött helytelen ismereteket nehéz megváltoztatni. Külföldön, mint ismeretes, a porlasztó feltalálását Wilhelm Maybach nevével hozták kapcsolatba. Maybach valóban szerkesztett a BánkiCsonka-féle elven működő porlasztót, amelyet 1893 augusztus 17-én Párizsban, majd augusztus 25-én Londonbanszabadalmaztatott. 10 Annak oka, hogy hazájában, Németországban miért nem kapott — esetleg nem is kért — találmányára szabadalmat, még nem ismeretes. Ha a német feltaláló szabadalmának rajzmellékletét összehasonlítjuk Bánki— Csonka rajzaival, könnyen megállapítható, hogy Maybach a folyadékszint biztosítását csak az úszódobos, tűszelepes megoldásban dolgozta ki (szemben a Bánki —C$onka-féle három variációval), továbbá fojtószelepet nem alkalmazott. Ezektől a részletektől eltekintve, a porlasztó működése megegyezik a két magyar feltaláló által közel fél évvel előbb szabadalmaztatott karburátor működési elvével. Ebből természetesen nem lehet azt a következtetést levonni, hogy May''' Technológiai Lapok, 1895. évi 12. sz. 151. p. 15 ZVDI 1895. 85. p. 10 Gottlieb Daimler zum Gedáchtnis, Stuttgart—Untertürkheim, 1950. 169—173. p. 298
