A Közlekedési Múzeum Évkönyve 1. 1896-1971 (1971)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 167 - Biró József: Batthyány Tódor hajóépítő és hajózási kísérletei 239

1. ábra. Kéziratos hajózási térkép az 1770 -es évekből. A folyók mentén feltüntetett épületek a gabonatárházakat, ai mellé rajzolt hajóábrák a szállítás módját jelzik. (Wien, Hofkammerarchiv Karten^ammlung, Hss 31'6.) kevesebb időt vett volna igénybe — jelenti a továbbiakban — ha részben a mellécsatolt hajó, részben a Dunán előforduló akadályok a hajót menetben nem gátolták volna. A menetidő így is elég rövidnek mondható, nem egészen 5 és fél napot tett ki. Az első bejárás igen vigasztalan képet mutatott víziutainkról. Nagy akadályai a biztonságos hajózásnak a részben a parton, részben a vízben fekvő rönkök, csoportos hajómalmok, a parton lévő bokrok, fák, a partig lenyúló kerítések, a vontatóutat átvágó mély árkok, omladozó partrészek, s igen gyakran a vontatóutak teljes hiánya. Walcher igazgató beszámolt arról, hogy a legnagyobb elővigyázatosság ellenére is többször tuskóra futottak. Akadályozta a közlekedést a sok hajómalom: Gönyü felett júliusban 28-at számláltak meg, ugyanitt októberben visszafelé már 43 malmot találtak. Érdekes az a rész, amelyet a budai szakaszról közöl. A Császár-fürdőnél — írja — a talaj igen mocsaras, a lovak néha nyakig süppednek be, ugyanott a falak mentén a gyalogosok számára egy igen keskeny hidacska van, amely könnyen kiszélesíthető és egy lóvonta részére rendbehozható lenne. Buda felső végénél áll az ún.: Saliter-torony, amely akadályozza a vontatást, rézsútosan egy szűk utcába kell belovagolni, ahol a kötelek egy kőkerítésen tönkre mennek. Egyébként az egész budai part tele van szemétdombbal, kikötött csónakokkal, tutajokkal.

3 A Duna déli szakaszain a lóvontatás teljesen lehetetlen, emberi erővel történik a vontatás. 3 i. m. 37. p. 240