A Közlekedési Múzeum Évkönyve 1. 1896-1971 (1971)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 167 - Dr. Halász Tibor: A közforgalmú személyszállítás fejlődése Magyarországon a XIX. és XX. században 197

Az erdőgazdaságok részint saját termékeik szállítására, részint egyes kirándulóhelyek utasforgalmának lebonyolítására, keskeny nyomtávolságú, ún. erdei vasutakat építettek. Sem a gazdasági, sem az erdei vasutakat nem tekinthetjük azonban az egész vasúthálózat szerves részének, minthogy főleg helyi igényeket elégítettek ki. A felszabadulás után a nagybirtokokat felosztották, a földet azok kapták, akiknek verejtékes munkája tette azt termővé. így a számos kisbirtokon — gyakran több község területén — átvezető' vasutak gazdátlanul maradtak. Hogy ezeknek a kis vasutaknak az állagát megőrizzék és üzemét megszervezzék, a kormány megalakította a Gazdasági Vasutak Igazgatóságát. A nagyobb forgalmú és már régebben megszervezett keskeny nyomtávolságú vasutakat átvette a MÁV, ezeket közforgtdmú vasútnak nyilvánították. Az erdei vasutakat továbbra is az erdőgazdaságok üzemeltették. A Gazdasági Vasutak Igazgatósága jó munkát végzett, a kisvasutak forgalma, sőt hálózata is fejlődött. Később azonban versenytársként jelentkezett a teherautó és autóbuszközlekedés. A gazdasági vasutak üzeme több helyen nem volt kifizetődő. Ezért a Gazdasági Vasutak Igazgatóságát megszüntették, s a vonalakat az egyes területi MÁV Igazgatóságok vették át. Mint az 1. és 2. táblázatból látható, a korlátolt forgalmú és gazdasági vasutak személyszállítása 1960-tól (illetve 1961-től) kezdve csökkent. Ennek az oka az, hogy ezeket a vasutakat fokozatosan visszafejlesztették, elsősorban a kisebb forgalmú vonalakon a szállítási feladatokat a közúti közlekedésnek adták át. Az erdei vasutak hálózata lényegesen nem változott, a gazdasági vasutak építési hossza azonban az 1960. évi 1115 km-ről 1965-re 845 km-re, 1968-ig pedig 576 km-re csökkent. A forgalom sűrűsége gyakorlatilag nem változott, ső>t a gazdasági vasutakon a forgalom sűrűsége még valamelyest emelkedett is. A további tervek szerint a gazdasági vasutak nagy részét meg fogják szüntetni és a forgalmat közútra terelik. AUTÓBUSZ Már az első világháború előtt volt valamelyest helyközi autóbusz-közlekedés. A postakocsi-közlekedés helyett egyes, a vasúttól távolfekvő községeket, fürdőhelyeket autóbuszjáratokkal látták el. Ezeknek a nagyobbrészt magántulajdonban lévő autóbuszjáratoknak nem volt nagyobb jelentősége, a szállítási teljesítményekről megbízható adataink nincsenek. Az első világháború alatt ezek a járatok megszűntek. A húszas évek közepén indult meg újra — egyelőre nem számottevő mértékben — az autóbuszforgalom. Az autóbuszjáratok nagyobb részét nem tekinthették távolsági közlekedésnek, a legtöbb helyen csak a vasútállomástól a községig vezetett; egyes helyeken onnan még egy távolabbi helységbe ment az autóbusz. A szállított utasok nagyobb része tehát helyi utas volt. A nyilvántartott utasszámból nem derül ki, hogy hány helyi és hány távolsági utazás volt. Az utaskilométer teljesítéséről nincsenek adataink. A rendszeres autóbusz-közlekedést a MÁVAUT szervezte meg. Nagy jelentősége volt az autóbusz-közlekedésnek a második világháború alatt, mert az ország területének átmeneti megnagyobbodása idején, egyes részeket vasúton 224