A Közlekedési Múzeum Évkönyve 1. 1896-1971 (1971)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 167 - Dr. Halász Tibor: A közforgalmú személyszállítás fejlődése Magyarországon a XIX. és XX. században 197

Meg kell jegyezni, hogy a vonatok száma és az utasok száma közötti arányt több körülmény befolyásolja, ezek: 1. Télen a vonatok rövidebbek mint nyáron, így átlagos utasszámuk is kisebb. 2. 1899-ben és 1914-ben a vonatok befogadóképessége jóval kisebb volt, mint 1970-ben. 3. 1899-ben és 1914-ben jelentős nemzetközi forgalom volt ezen a vonalon (1899-ben naponta három, 1914-ben naponta öt vonatpár ment át a határon); 1970-ben nemzetközi vonatok nem közlekedtek. 4. A vonatok kihasználtsága különböző lehet; erre nincsenek adataink. A kiránduló- és turistaforgalom emelkedésére mutat, hogy a mérsékeltárú menettérti jegyekkel utazók száma növekszik. Mindezeket összefoglalva, jövőben a vasúti utazásoknál a naponta munkábajárók száma előreláthatólag kissé csökkenni fog, míg a teljesárú jegyekkel és mérsékelt árú menettérti jegyekkel utazók számának növekedése várható. Igaz, hogy a gépkocsik számának növekedése a vasúti utasforgalom egy részét elvonja, de az ország lakosainak növekvő utazási igényét jelentős részben mégis a vasútnak kell lebonyolítania. A villamosítás és dieselesítés révén az utazási sebesség növekszik, s ez szintén fokozni fogja az utazási kedvet. A vasútnál — ha nem is olyan mértékben, mint a hajózásnál — elsősorban a kedvtelésből utazók számának növekedését várhatjuk. KORLÁTOLT FORGALMÚ ÉS GAZDASÁGI VASUTAK A nagyvasutak építése hazánkban az első világháború előtt gyakorlatilag befejeződött. Az első világháború után általában csak olyan rövidebb vonalszakaszokat építettek, amelyeket a megváltozott országhatárok tettek szükségessé (Fehérgyarmat—Kocsord). Később építettek rövidebb összekötő vonalakat (pl. Dunaföldvár—Solt); ezek egy nagyobbszabású — de megvalósításra nem került — vasútépítés részei voltak. Azok a vidékek, amelyek a vasúti vonalaktól távol voltak, gazdaságilag hátrányos helyzetbe kerültek. A mezőgazdasági termékeket szekéren kellett a távoli vasútállomásra fuvarozni. Ez költséges, lassú és munkaigényes volt, a gyorsan romló és kényesebb áruk nem bírták ezt a szállítási módot. Mindez károsan hatott a munkából élők kereseti viszonyaira is. Az akkori nagybirtokosok, cukorgyárak, erdőgazdaságok saját termékeik elszállítása, illetve a cukorrépa beszállítása érdekében kezdeményezték a keskeny nyomtávolságú gazdasági vasutak építését. Ezeknek a lehetőleg olcsón megépített vasutaknak célja főleg az áruszállítás volt. Eleinte csak a birtok dolgozói, később azonban más személyek is utaztak ezeken a vonatokon. A gazdasági vasutak forgalma, üzemi viszonyai, sőt néha még a vonalvezetés is (ún. repülővágányok) gyakran változtak. A nagyobb forgalmú gazdasági vasutakat hivatalosan is megnyitották az utazók részére, menetrendet adtak ki. megszervezték a rendszeres személyszállítást. 223