A Közlekedési Múzeum Évkönyve 1. 1896-1971 (1971)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 167 - Dr. Halász Tibor: A közforgalmú személyszállítás fejlődése Magyarországon a XIX. és XX. században 197

A hajózás főleg azoknak nyújt kellemes kirándulásra lehetőséget, akiknek nincs gépkocsijuk. A kiránduló- és sétahajó forgalmával még nem fejeződött be az a szolgálat, amit a hajók az üdülni vágyóknak nyújthatnak. A forgalomból kivont régebbi gőzhajók, mint kikötött üdülőhajók, szállást adnak a pihenni vágyóknak. Ez azonban már nem közlekedési feladat. TÁVOLSÁGI LÓVASŰT Magyarországon az első közforgalmú vasút a pozsony—nagyszombati lóvasút volt. Az összesen 63 km hosszú vonal első-, 15 km-es szakaszát 1840 szeptember 27-én nyitották meg Pozsony és Szentgyörgy között. 1846 július 1-én Nagyszombatig, 1846 november 1-én már az egész viszonylaton, Pozsonytól—Szeredig közlekedtek a vonatok. Ezt a vasutat 1872-ben átvette a Vágvölgyi Vasút, mely 1872 október 12-ig ló vontatással üzemeltette, majd az átépítés okozta üzemszünet után gőzvontatásra tértek át. Mint az 1. táblázatból látható, a vasút forgalma az akkori viszonyokhoz képest feltűnően nagy volt. Az utasok száma már a megnyitás évében, három hónap alatt ezen az akkor még csak 15 km-es szakaszon többszöröse volt a postakocsikon egész évben utazók számának. Bár ez a vasút bizonyos mértékig helyiforgalmúnak tekinthető, az átlagos utazási távolság, az egész vonal megnyitása után, számításaink szerint 31 km volt. Az utaskilométer-teljesítést nem tartották nyilván. A személyszállítási bevételt azonban ismerjük. Egy utasra 1849—57 között 36—43,4 krajcár bevétel jut. Ekkor menetdíjak mérföldenként a következők voltak: az I. osztályban 15, a II. osztályban 10, a III. osztályban 8 krajcár. Átlagosan 10 krajcárral számolva, egy utasra 3,6—4,34 mérföld, azaz 27—33 km (súlyozva 31 km) átlagos utazási távolság jut. Ennek a számításnak a helyességét igazolja az is, hogy 1841-ben, amikor június 31-ig csak 15 km, azután pedig 21 km hosszú vonalszakasz volt üzemben, a személyszállítás bevétele 12 886 forint, az utasszám pedig 43 781 volt. Egy utasra 0,294 Ft, azaz 17,6 krajcár bevétel jutott (1857-ig egy forintban 60 krajcár volt). Ez mérföldenkénti 10 krajcáros tarifával számítva, 1,76 mérföldet, azaz 13,3 km átlagos utazási távolságot ad. A vasút aránylag sűrűn lakott és fejlett vidéket kötött össze, az akkor politikailag és gazdaságilag is jelentős Pozsony városával. Túlzás lenne azonban ennek a rövid, főleg helyi jelentőségű vonalnak a forgalmát az egész országra vonatkoztatni, mert a vasút az ország területének több mint 90%-ára nem gyakorolt befolyást. Ha azonban az utasforgalmat a vasút által érintett helységek lakosságára vonatkoztatjuk, nagyságrendben egy főre évi egy utazás jut. Ez a mai mértékkel mérve nagyon kicsi, de az akkori viszonyokhoz képest nagyon nagy. Jó példája ez annak, hogy a közforgalmú tömegközlekedés kifejlődik, ha megfelelő közlekedési eszközök állnak rendelkezésre. 210