Régi órák kiállítása (Budapest, 1925)
Csányi Károly: Az óra története
6 Az önműködő órák kora a IX—XVI. századra tehető, leginkább székesegyházakban és városházak tornyain alkalmazták. A renaissance idejében a toronyidomú, kereszt* és könyvalakú órák kedveltek, a XVII. században pedig a szögletes és körös asztali órák. A tok anyaga vörös* vagy sárgaréz; a felület több* nyire aranyozott. Ezek az órák leginkább Németországban (Nürnberg, Augsburg) készültek. A XVII. században kedveltek a szekrényórák, felületüket békateknő borítja és gazdag ezüst* díszítés élénkíti. (47. sz.) Egyszerűbb formában a XVIII. században tovább élnek (83—92. sz.) és Magyarországon is sűrűn fordulnak elő. Az angol hall és a hollandus lakás elmaradhatatlan dísze a XVIII. században a magas lábasóra; ezek ingaórák. A kiállí* tásban egy angol (Chippendale), egy osztrák, két magyar (Nagyszeben) és egy francia lábasóra képviseli ezt a típust. A barokk* és rococo*korszak állóóráit néhány szép fémóra és négy gazdag meisseni porcellánóra illusztrálja. A XVII. század végén lép fel a bútorművesség terén André Charles Boulle, aki XVI. Lajosnak dolgozott. Csodás gazdagságú berakott bútorait ma is az ő nevéről nevezik. Az ő általa meghonosított berakással díszített bronzveretes órák is szép számmal készültek Francia* országban. Ilyen példa azonban egy sem került a kiállításra, csakis egy XIX. századi neorokoko példa (187. sz.) látható. A Louis XVI. stílust egy pompás bronzveretes kon* zolasztalon álló márványóra tünteti fel, melynél a felső rész francia eredetű, az alsó pedig valószínűleg a Neuwiedben működő kiváló asztalosnak, Röntgennek a munkája (71. sz.). A mi szegényesebb viszonyaink között nem keletkezhettek ilyen gazdag művek, helyettük faragott és aranyozott fából való, fali* és álló* órák díszítették a lakásokat, amelyeken azért a stílus formái jól érvényesülnek (pl. a 94. számú pozsonyi órán). A franciáknál az empírekorban az óratok leginkább aranyozott bronzból készült, nem egyszer finom szobrászati dísszel. Ezt a példát Bécsben is hűen követték, amiről a kiállítás gazdag anyaga is meggyőzhet bennünket (107—137. sz.). A bronz mellett azonban az ala* bástromot és a fát is elégszer alkalmazzák; a bronz ilyenkor csak díszítés gyanánt szerepel. Ennek a kornak legkedveltebb órája az oszlopos óra, amely forma azután a bidermeier*stílus korában is tovább él. Ebben a korban a faliórák közt a keretes órák
