Erdély régi művészeti emlékeinek kiállítása az Iparművészeti Múzeumban (Budapest, 1931)

4 Igaz, hogy éppen az ötvösségben legerősebben érvénye­sült a német ízlés befolyása, mert a reformáció folyamán és később is töbnyire német iskolákból, német műhelyekből hazakerült mesterek, bár mesterségüket nagy tökélyre fej­lesztették és sok eredeti alkotást hoztak létre, Augsburg és Nürnberg előképeinek hatása alól alig tudták és nem is akar­ták kivonni magukat. Ámde az ősi magyar Ízlés sajátosságai mégis gyakran észlelhetők az erdélyi ötvösmunkákon úgy a másutt elő nem forduló formákban és díszítő motívumokban, mint a kivitel technikájában (sodronyzománc). Még inkább áll ez a magyar viselethez való ékszerekről. Hogy a török világgal folytatott sűrű érintkezés sem maradhatott hatás nél­kül az iparművészetben, az természetes. Kifejezetten magyar izlésüek az erdélyi úri-hímzések és a könyvkötések, kivált a kolozsvári festett hártyakötések. A kiállítás ezekből néhány jellegzetes példát mutathat be, míg ellenben a stíltanilag szintén érdekes bútornak — technikai okokból — csak kevés darabját lehetett kiállítani. Óntárgyak, érmek, fegyverek s több más erdélyi készítmény mellett még az Anatómiában készült u. n. erdélyi szőnyegeknek kiválóan szép, ugyancsak Erdélyből származó példányai egészítik ki a kiállítást, melynek mintegy kultúrtörténelmi háttere gya­nánt régi erdélyi kastélyok, várak, templomok képei és a ben- nök lévő falfestmények reprodukciói szerepelnek. Ezeket a Műemlékek Országos Bizottsága volt szíves a kiállításnak kölcsönözni, amiért ehelyütt is kifejezzük köszönetünket. Hálás köszönetét mondunk a múzeumoknak és a magán­gyűjtemények tulajdonosainak az értékes műtárgyak szíves átengedéséért, amivel a kiállítás rendezését lehetővé tették. Külön ki kell emelnem, hogy a párisi Cluny-múzeum négy becses s nálunk mindezideig ismeretlen erdélyi ötvösmun­kával szerepel a kiállítók között; előzékenysége annál is in­kább lekötelez bennünket, mert ez az első eset, hogy a fran­cia nemzeti múzeumok egyike, gyűjteményük darabjait ma­gyar kiállítás részére átengedte. Végül az Iparművészeti Múzeum köszönetét kell tolmá­csolnom a Művészeti Múzeumok Barátai Egyesületének az erdélyi kiállítás kezdeményezéséért és létrehozásáért. Amellett, hogy sok szép és értékes művészeti emlék tanulmányozására nyújt alkalmat, legyen ez a killítás egy­szersmind látható jele annak a meleg és törhetetlen ragasz­kodásnak is, melyet mi magyarok a hazánktól elszakadt Erdély iránt érzünk. Végh Gyula.

Next

/
Oldalképek
Tartalom