Lyka Károly: A képzőművészet és iparművészet határai (Az Országos Magyar Iparművészeti Muzeum ismeretterjesztő előadásai, Budapest, 1907)
3° tartókat, tabletteket. Mindenütt polczok, a melyeken edényeket lehet elhelyezni, ezek elé meg kis függönyöket akasztanak, sőt még a függöny elé is lógatnak valamit. Itt össze van hordva a család napi életének minden kincse. Vannak olyan bőbeszédű szobák, a hol minden tárgyon lehetőleg sokféle forma és dísz fut végig, még a rejtett helyeken és ott is, a hol alig lehet látni. Vannak szertartásos termek, a hol a parádé megszabott ritmusát érezzük. Mintha ide a balett kimért lépteivel közelednének az emberek. Az asztal használhatatlan helyre van állítva, nincs egyéb szerepe, mint hogy épen asztal is legyen a teremben. A székek csak arra valók, hogy az ember elhaladjon mellettük, de nerm_azért, hogy le is üljön rájuk. A czeremoniák hidegségét sugározzák a lakásberendezés eme formái. Milyen más hatás áll elő, ha e mellé állítjuk a gyermekszobát, a honnan teljesen hiányzanak mindezek a rideg elemek. Rögtön látjuk, hogy naiv, gyermekded kedélyű ember készítette a tervet, a ki esetleg maga is eljátszik azzal a bútorral, a melyet a gyermekek számára formált. Az egész berendezés visszatükrözi azt a szerető gondot, a melylyel készült. Meghatóan gondoskodik a tervelő még olyan helyekről is, a hova el lehet bújni, kis eldugott zugokról, a hol rendetlenséget lehet csinálni, a nélkül, hogy