Lyka Károly: A képzőművészet és iparművészet határai (Az Országos Magyar Iparművészeti Muzeum ismeretterjesztő előadásai, Budapest, 1907)
13 tudta zárni egy olyan közönséges holmiba, mint a milyen a váza, a mely egyszerű házi holmi és nem lép fel semmiféle magasabb igénynyel. A japán nép művészetét jellemzi, hogy felszív a természetből minden fontos formát és színt és azt az anyag természetéhez képest stilizálja. Madarakat és a virág- kelyheket, egymás mellé rakott, csoportosított leveleket látunk itt, a művész itt megtartotta a természet közvetlen szemléleténél kiszedett apró részleteket, a melyek oly élethűvé teszik az alakokat. Itt van pl. egy porczellán-tálcza, a melyet szintén nem sommázhatunk a képzőművészet közé, mert hisz a napi használatra készült házi holmi. Itt is ugyanaz a művészi jellemvonás a döntő, a melyet megbámultunk azon a kis szobron és mintázott vázán. Itt fürj- madárkák üldögélnek, virágok közt, a lombok alatt a fűben. Mily jellemző itt ez a fej, a nagy test, a kemény lábak, a pelyhes tollak : ugyanazt a jellemvonást találjuk itt ezen az egyszerű tálczán, mint a mely a szobrot és a többi japáni művet jellemezte. Ugyanezt mondhatjuk, ha most megnézünk egy egészen egyszerű kis kannát, a mely szintén nem kapcsolható össze a képzőművészettel, ennek dekorációja szintén a természetből ellesett és jellem- zetesen megformált növénymotivumokból áll elő. Két példára voltam bátor hivatkozni : az egyik Lyka Károly. 2
