Dr. Roth Viktor: Az erdélyi kelyhek stílbeli fejlődése (Az Országos Magyar Iparművészeti Muzeum ismeretterjesztő előadásai, Budapest, 1913)

6

landó. Megvizsgálandó először a kehely körvonalainak fejlődése; másodszor az alkalmazott technika; harmadszor pedig, a mi kapcsolatban áll az előbbivel, a díszítés.

A kehely körvonalait három főalkatrésze határozza meg, t. i. a kehely cuppája, a talp és a kettő közötti gomb, a nodus. E három szerkezeti elemhez szívós következetességgel ragaszkodtak az ötvösök, a kiknek kezébe az egyházi kehely készítése a románkori öntők műhelyeiből véglegesen átment.

Itt is mutatkozik, hogy valamely évszázadban érvényes typus alaki megállapítását a művészi tárgy legbensőbb lénye határozza meg. Ugyanis a kehely nem pusztán ivóedény, a melynek alakítására a legmesszebbmenő lehetőségek fennállottak volna. Könnyen kezelhetőnek és egyszersmind czéljával egybehangzónak kellett lennie, mint az egyház által nyújtott legmagasabb kegy ünnepélyes kiszolgáltatására rendelt edény. És az egyszer elért alap- typus mindkettőnek teljesen megfelelt. Éppen e tényben nyilatkozik valami csodálatra méltó művészi logika, a mely világos voltával meggyőzően hat.

Már a 13. századbeli legrégibb erdélyi kely- hen, a melyet a herényi régi románkori templom romjai alatt találtak, ezt a hármas felosztást látjuk,