Dr. Roth Viktor: Az erdélyi kelyhek stílbeli fejlődése (Az Országos Magyar Iparművészeti Muzeum ismeretterjesztő előadásai, Budapest, 1913)

6 I

például szolgáljon arra, hogy mily nehezen vált meg az ötvösművesség a gótika formáitól. A cuppa kosarát alkotó barok-ornamentika daozára, itt teljesen gótikus ízlésű művel állunk szemben. Figyelemre méltóak a kartusokba foglalt vésett jelenetek a cuppa kosarán és a talp felső mezőire vésett, szenteket ábrázoló alakok. Habár e vésett díszítések rajza meglehetősen gyenge, technikai kivitelét tekintve ez a kehely mégis számot tevő munka.

A 17. századba esik a nagyalakú kelyhek keletkezése. Ilyen a már említett 1669-ből való, H S mesterjegyű, 33 cm. magas kehely.1 Habár e kehely cuppájának túlmagas kosara az összbehatást kedvezőtlenül befolyásolja, úgy mégis figyelemreméltóak a renaissance ízlésű díszítmények, melyeket hasonlóan alkalmazva más kelyheken is megtalálunk. Hogy azonban már a 16. században is keletkeztek ilyen nagyalakú kelyhek, annak bizonyítéka a nagyszebeni ev. egyházközségnek egy T mesterjegyű kelyhe.1 2

1 Kelyhek kiállításának I. jegyzéke 49. sz.

2 Kelyhek kiállításának 1. jegyzéke 10. sz. — A cuppa- kosarát alkotó díszítmények rokonok azokkal az ornamentumokkal, melyeket egy nagy-tilImácsi (kelyhek kiállításának J. jegyzéke 83. sz.), egy hosszúaszói (K. k. 1. jegyzéke 93. sz.) egy szász* városi (K. k 1. jegyzéke 119. sz.), egy 1513-ból való tiagy- apoldi, egy kis-selyki és egy nagy-ekem ezöi (képét Id. Arch. Ért. j. h. 121. 1., 20. ábi'a) kelyhen látunk.