Dr. Roth Viktor: Az erdélyi kelyhek stílbeli fejlődése (Az Országos Magyar Iparművészeti Muzeum ismeretterjesztő előadásai, Budapest, 1913)
54 lényegesen fokoznak. Technikai szempontból különösen a cuppa kosarát díszítő indák érdemelnek elismerést. Ezzel összefüggésben megemlítjük még a syds^-budai kelyhek egyikét.1 A hatás fokozására az erdélyi mesterek még a 17. században is zománczot alkalmaztak ezeken az indadíszítményeken, a mint azt a nagyeketne^ei1 2 pompás kelyhen látjuk. De nemcsak indadiszít- ményeket és szobrocskákat alkalmaztak a kelyhek plastikai hatásának fokozására, hanem sajátságos gombokat is, mint például a rnesei kehely3 nodusán. E gombokat, apró pontokkal ellátott félgömbök alakjában, más kelyheken (Nagy-Sink, Szász-Buda) a szár díszítésére is felhasználták. Az indás díszítményű kelyhek között a S{ás%- dályaihoz4 nincsen hasonló. Ez a kehely, mely 1600 körül készült, a talpát és a cuppa kosarát szegélyező liliompártát tekintve, tisztán gótikus munka, de többi díszítményei elfajulásukban a művészi érzéknek oly nagyfokú hiányáról tanúskodnak, a minek okát csakis magában a korban 1 Képét Id. Arch. Ért. i. h. 115. )., 23. ábra. 2 Kelyhek kiállításának 1. jegyzéke 24. sz. — Képét Id. Arch. Ért. i. h. 129. 1., 27. ábra. 3 V. ö. Roth : Kunstgewerbe 100. s. k. 1. 4 Képét Id. Arch. Ért. i. h. 125. 1., 21, ábra.
