Dr. Roth Viktor: Az erdélyi kelyhek stílbeli fejlődése (Az Országos Magyar Iparművészeti Muzeum ismeretterjesztő előadásai, Budapest, 1913)

51

meglepően szép és tökéletes összhangjánál fogva nevezetes. Sajátságos mellette egy 1698-ból való kehelynek roncsa,1 ugyanazon egyházközség birtokában. Az egyes részek aránytalansága, továbbá a vaskos szár és végül az alacsony cuppa ezt a kely- het az erdélyi ötvösművesség azon munkái közé sorozza, a melyeknél a művészi érték rovására jogtalan önkény jutott érvényre.

Itt kell megemlítenünk a kis-selyki kelyhek egyikét, mely a 16. század elején készült. A naturalis- tikus renaissance-díszítmény, mely a nagy-apoldi kelyhen csak a cuppa kosarát ékesíti, itt a nodusra és a talpra is átterjed, holott a gótikus körvonalak még érintetlenül maradtak. Ha az e fajtabéli kely- heket összefoglaljuk, akkor egy külön csoportot nyerünk, a melyet renaissance-díszítményekkel ékesített gótikus kelyhek csoportjának nevezhetünk. A mint azt már említettük, csak kevés kelyhünk van, a melynek körvonalai a renaissance szellemében átalakultak volna. Ennek oka abban a körülményben rejlik, hogy a gótika egyrészt Erdélyben nagyon sokáig tartott és hogy másrészt a bárok ízlés már a 16. században kezd benyomulni, még pedig oly erővel, hogy ennek a renaissance ellent- állni nem tudott.

1 V. ö. Roth : Kunstgewerbe 90. 1.