Dr. Roth Viktor: Az erdélyi kelyhek stílbeli fejlődése (Az Országos Magyar Iparművészeti Muzeum ismeretterjesztő előadásai, Budapest, 1913)

44

Schwartznak 1698-ból való, nagydisznóéi1 kelyhén látjuk, majd pedig erős, síma kidomborodás alakját ölti, mint a nemesi2 kelyhen. A tiszta bárok kelyheken végül, a melyek nélkülözik a vízszintes tagolást, ez a párta is teljesen hiányzik.

A milyen csodálatos a cuppa kosarát szegélyező liliompárta rendkívüli változatossága, ép oly érdekes a talp pereme és felső része közötti merőleges sávnak díszítése. A gótikus kelyhek eme alkatrészén megtaláljuk a mérmű legváltozatosabb formáit, hacsak nem felelt meg jobban a mester ízlésének a finom, hullámos inda. Miután azonban e díszítései a kelyheknek erőművi úton, egy pléh- sávnak hengerelése által, matriczák útján készültek és ezen aczélműszerek tovább tartottak, mint az egyes stílkorszakok, úgy nem csodálható, ha velük még oly időben is találkozunk, a melyben a gótika már régen elhervadt. Ennek példája egyebek között a jakabfalvi kehely.3 Ez külömben azért is érdekes mű, a mennyiben az erdélyi kelyhek közt az egyedüli eddig ismert darab, a melynél, úgy

1 Kelyhek kiállításának 1. jegyzéke i. sz. — Képétid. Arch. Ért. i. h. 125. 1., 24. ábra.

2 Kelyhek kiállításának J. jegyzéke 16. sz. — Képét Id. Arch. Ért. i. h. 129. 1., 25. ábra.

3 Kelyhek kiállításának 1. jegyzéke 69/a. sz. — Roth : Kunstgewerbe »03. 1. — A kehely mesterjegye P. S.