Dr. Roth Viktor: Az erdélyi kelyhek stílbeli fejlődése (Az Országos Magyar Iparművészeti Muzeum ismeretterjesztő előadásai, Budapest, 1913)

37 kosarába egy gyűrű van beillesztve különösen bájos rajzú, sodronyos zománczfüzérrel. A mennyire az erdélyi kelyheket ismerjük, ez a darab az egyet­len, a melyen ez a motívum található. A legkésőbbi erdélyi kelyhek egyike, a melyen a sodronyzománczot alkalmazták, a sövény ségi' ev. egy­házközség birtokában van. Nodusán nemcsak a rotu- lusok hiányoznak, hanem a cuppa kosarának három mezejét ékesítő sodronyos díszítmény is ügyetlen, a mi arra utal, hogy e darab későn, nyilván a 16. század végén keletkezett. A cuppa kosarának sze­gényes líliompártája is a késői keletkezés bizonyí­téka. A s^elindeki kelyhen a cuppa kosarának három mezejét szintén az említett díszítmény éke­síti, a mely vékony, egymásra fektetett és a keresz­teződések helyén apró gombokkal ellátott sodrony­ból van alkotva. Az erdélyi műhelyekben készült sodronyzomán- ozos díszítés rajza egységes, szigorúan stilizált virágcsokrokból álló typus, a mire Hampel elsőnek utalt. Csak egyetlen egy kehely tér el e typustól, a mely a nagy-sinki1 2 ev. egyházközség kincstárában van. E kehely cuppakosarának egyes mezőin mér­1 V. ö. Roth . Kunstgewerbe 95. ]. 2 Kelyhek kiállításának 1. jegyzéke 73. sz. — Képét Id. Roth : Kunstgewerbe X. tábla, 3.

Next

/
Oldalképek
Tartalom