Dr. Roth Viktor: Az erdélyi kelyhek stílbeli fejlődése (Az Országos Magyar Iparművészeti Muzeum ismeretterjesztő előadásai, Budapest, 1913)

3*

helynél alkalmazták, a melynél, a mint már említettük, a nodus hasábjának felülete, azóta lepattog- zott, zománczczal volt bevonva. E zománcából, a mely közeli rokona az émail cloisonnének, keletkezett a metszett ezüstlapon nyugvó, átlátszó zománcz. Ha ez a zománcz kelyheink egyikén, sem a mdrpodi,1 sem a gyulafehérvári1 2 kelyhen nem oly tökéletes, mint a híres nagy-dis^nódi kereszten,3 a melyen a kék zománcz alól Szt. Katalin és Magdolna, Szt. Lucius és Severinus alakjai átragyognak, úgy mégis következetesen alkalmazták ötvöseink a kelyhek díszítéséül. Még pedig a nodus rotulusai voltak azok, a melyeken ezt a zománczot alkalmazták. Azt lehet mondani, hogy azon kelyheken, a melyeknek nodusán a rotulusok hasábalakúak, ezeknek elülső síkján csaknem kivétel nélkül ezt a zománczot alkalmazták. Az ezüstalapra gótkius díszítések vannak bemetszve, a melyeket az ötvösök nagy ügyességgel készíttettek és ezeket a díszítéseket zománcz- czal vonták be, úgy hogy a mélyebben kimetszett részek sötétebbeknek, a magasabban fekvők pedig világosabbaknak tetszenek. Ez által nagyon hatá1 Kelyhek kiállításának 1. jegyzéke j i o. sz.

2 Kelyhek kiállításának 1. jegyzéke 92. sz

3 Képét 1. Rcvh ; Kirchliche Kunstdenkmäler aus Siebenbürgen ]. 12. és 13. tábla.