Dr. Roth Viktor: Az erdélyi kelyhek stílbeli fejlődése (Az Országos Magyar Iparművészeti Muzeum ismeretterjesztő előadásai, Budapest, 1913)

25

nag)' eszméi, a melyek természeti törvények erejével érvényesülni tudtak. Azonban az iparművészet szelleme nemcsak tárgyai külső alakjának kiképzésére szorítkozhatik, hanem a díszítésben, a deko- ráczióban is él. Itt fejti ki ez a szellem képzelő és feltaláló erejének bájos játékát. És ha az erdélyi kelyhek díszítési módozatait tanulmány tárgyává akarjuk tenni, akkor itt is szem előtt kell tartanunk azt, hogy az egyes díszítési motívumok és azok feldolgozása távolról sem oly művészi tevékenység gyümölcsei, a melyek a helyi elszigeteltség szűk világában születtek. A minták és a gondolatok legnagyobb része nem is az erdélyi ötvösműhelyek sajátjai, hanem a megfelelő korszak közös birtoka, a melyek befolyásolták az iparművészetet a külföldön éppen úgy, mint nálunk. Ez azt jelenti, hogy hazánk régibb művészete szoros kapcsolatban állott a nyugat művészetével és hogy a magyar ötvösművesség az európai művészet részét és pedig teljes értékű részét képezi.

A románkori erdélyi kelyhek díszítéséről nem mondhatunk semmi határozottat, mert az egyetlen kehely, mely e korszakból ránk maradt, a herényi kehely teljesen dísztelen.1 Azonban nemcsak az a

1 Kelyhek kiállításának I. jegyzéke 157 sz. — Képét Id. Arch Ért. i. h. 101. ]., i. ábra.