Dr. Roth Viktor: Az erdélyi kelyhek stílbeli fejlődése (Az Országos Magyar Iparművészeti Muzeum ismeretterjesztő előadásai, Budapest, 1913)

hogy a talpgúla felső végére párkányt helyeztek, a mi a vízszintes tagolás elvét helyesen emelte ki és a kehely körvonalait megélénkítette. Azonban itt is megállapíthatjuk, hogy ez a párkány, a melynek későbbi időben olykor ormós koszorú alakját adták, nem egyszerre keletkezett, hanem hogy kisebb, éppen csak jelzett kezdetből nagy önállóságra tett szert. Bárha a fejlődéstörténeti szempontból is jelentékeny nagy-selyki kelyhen csak finom kiöblösödés jelzi az újonnan keletkező alkatrészt, úgy a talpnak ezen felső párkánya évtizedről- évtizedre mindig határozottabban kialakul, mig végre a szerkezeti tagokhoz mint egyenértékű rész sorakozik, a mint ez a s^ds^-ddlyai ev. egyházközség birtokában levő, a ló. század második feléből való kelyhen látható.1 És a mint kialakulása lépés- ről-lépésre halad a teljes kifejlődésig, úgy idővel megint átalakul és megváltozik, a nélkül azonban, hogy életerejét teljesen elvesztette volna. Alert még Ongert János is feltűnő előszeretettel alkalmazta ezt a párkányt és Hann Sebestyénnek eddig ismert öt kelyhe, ú. m. az 1684-ből való nagyszebeni,1 1 2 az 1686-ból való szerdahelyi,3 az 1692-ből

1 Képét Id. Arch. Ért. i. h. 114. 1., 15. ábra.

2 Kelyhek kiállításának I. jegyzéke 40. sz.

3 Kelyhek kiállításának 1. jegyzéke 81. sz.