Dr. Roth Viktor: Az erdélyi kelyhek stílbeli fejlődése (Az Országos Magyar Iparművészeti Muzeum ismeretterjesztő előadásai, Budapest, 1913)

'7

egyáltalában az ötvösség művészi színvonala, azt mutatja a keresztény-szigeti ev. egyházközségnek 1848-ból való kelyhe, mely a legkésőbbi erdélyi kelyhek egyike.

De térjünk vissza a gótikus korszak elejére. A román kehely a cuppa körvonalainak gazdagabb kialakítását nem ismerte és a gótika egyelőre átveszi a lapos cuppát, a mely persze nem felelhetett meg a gótika szellemének, mely változatosságot, mozgalmat és élénkséget követelt.

A gótikának gazdagságra és pompára törekvő iránya, továbbá a kehelynek díszítésre alkalmas, nagy felületei és végül az az ellentét, mely a kehelynek cuppája és a többi, már gazdagabban kialakított szerkezeti részei között beállott, egy új alkatrészt teremtett, a mely körülbelül 1450-tő! fogva az erdélyi kelyheken a legritkább esetekben hiányzik — az úgynevezett cuppakosarat. A cuppa ez időtől fogva kosáralakú, rendesen magasságának a felére terjedő, félgömbalakú edénybe illeszkedik. Ez nemcsak a cuppa felü'etének nagyon hatásos élénkítését, hanem a cuppa körvonalainak felette gyengéd, bájos és mégis hatásos vonalvezetését eredményezi.

Erre vonatkozólag megemlítendő a nagy disznódé

1 Kelyhek kiállításának I. jegyzéke 15. sz.

Erdélyi kelyhek 2