Dr. Roth Viktor: Az erdélyi kelyhek stílbeli fejlődése (Az Országos Magyar Iparművészeti Muzeum ismeretterjesztő előadásai, Budapest, 1913)

>5

levő gyönyörű példány, a melynek alacsony cuppája az azt körülvevő Írásos szalaggal egységes egésszé olvad. Nemcsak a talp három mezejének vésett díszítései, hanem a kehely kosarának ugyanazon technika szerinti díszítései rajzuk vonalvezetésében elragadó lendületet mutatnak. Különösen hatásos a fogas pártázat, a mely a talpat a szártól elválasztja és a kehely zömök alakjához igen jól alkalmazkodik.

A románkori kelyhek cuppája még egészen félgömbszerű és csak kivételesen féltojás alakú volt, a miért a korai gótikus kelyhek ebben is hasonlítanak elődjeikhez, de a csúcsíves stílus jellegének megfelelően a kehely cuppája szabadabban, nagyobb lendülettel alakúi akképen, hogy könnyed behúzás és kiöblösödés által harangalakot ölt. Éppen a gótikus kelyhek legidősbjei, pl. a s^ás^budai1 arról tanúskodnak, hogy e változás nem keletkezett egyszerre, hanem hogy az bizonyos fejlődés eredményének tekintendő. Addig, míg az egyes részek mekkoraságának egyöntetűsége iránti érzék még eleven volt, a cuppa magassága és átmérője az egyházi kehely többi részéve! helyesen felfogott arányban állt. Ezt a tényt megállapíthatjuk a hégeni,2

1 Képét 1. Arch. Ért. i. h. 105. 1., 5. ábra.

3 Kelyhek kiállításának 1. jegyzéke 9. sz. — V. ö. Roth : Kunstgewerbe 89. 1.