Gróh István: A Sajómenti népies építés díszítő formáiról - Keszler József: Iparművészeti képtelenségek (Az Országos Magyar Iparművészeti Muzeum ismeretterjesztő előadásai, Budapest, 1907)

Gróh István: A Sajómenti népies építés díszítő formáiról

kényé motívumainak eredetisége által válik ki. E falukban a homlokzat díszítése nagyon eredeti, míg a belső udvarrész díszítése nem mérkőzik a református falvakéval.

Még lejebb a Sajó mentén lassan elhal stílusunk. Az orom díszes még, de az oldalfalak ékessége már nem olyan eredeti. Sajó-Szentpéter a stilus keleti határa, déli határa a Mátra. Szent-Simon még ily módon díszíti házait, de túl a Mátrán Eger vidéke, bár nagyon ékes házakat találni itt is, már megelégszik az orom díszítésével, esetleg festésével. Stílusunk északi határa nagyon éles. Csodálatos, hogy a Sajótól alig két kilométernyire fekvő Abafala még nagyon szép, míg nehány kilométerrel feljebb már teljesen nélkülözik a házak az ilyen díszítést. Nyugat felé Fülek tájáig találkozunk ezzel a stílussal. A palóczságnak az a része, a mely Nógt ád- és Hontmegyében lakik, nem használja e díszítéseket.

Feljebb északon, a Torna völgyében találunk egyes falvakat, a Szoroskő hágó körül: Görgőt, Szögligetet, Hárskutat, a melyekben ugyanezekre a díszítési formákra bukkanunk. E falvak is, mint az előbb említettek, tősgyökeres magyarok.

Midőn ezt az anyagot, a melynek szépségében, érdekességében senki sem kételkedik, bemutatom