Gróh István: A Sajómenti népies építés díszítő formáiról - Keszler József: Iparművészeti képtelenségek (Az Országos Magyar Iparművészeti Muzeum ismeretterjesztő előadásai, Budapest, 1907)

Keszler József: Iparművészeti képtelenségek

36

vatban volt egyszer, hogy egész szobaberendezéseket csináltak ökörszarvból, rettentő nagy ökörszarvakból. Szarvból volt a szék támlája, a lába és erre jött egy nagy borjúbőr, hideg és kemény. Es erről a csodálatos dologról azt hitte a csinálója és az aki megvette, hogy szép. Ránézni is rettentő ezekre a fehér és fekete szarvakra és aki ráül, az úgy kel fel, mintha inegmasszirozták volna. Ennek a non plus ultrája, mikor fegyverből állítják össze a bútort. Amikor a gyutacsos puskák olcsók lettek, valami gazember (ezt kell mondani) összevásárolt egy nagy adagot és bútort készített belőle és ezt nekem látnom kellett és még hallani a dicséreteket, milyen olcsó ez a bútor és milyen szép. Ha még kanapét csinálnák belőle, amely egy helyen áll, hát jó, de széket, amelyet egyik helyről a másikra tolnak ? Három libériás inas kell, hogy kimozdítsák helyéből. És aki ráült olyan, mintha megmaszirozták volna és fáj minden tagja. Tehát ép az ellenkezője volt annak, amit az ember ülő bútortól kiván, hogy t. i. kényelmes legyen. Ez a puskákból készült bútor volt az orgiája ennek az egész mozgalomnak.

Az időm lejárt, tehát befejezem a mondanivalómat. Annál is inkább, mert bármit hoznék fel, mind csak ilyen volna. A puskánál pl. a materiális rossz,