Gróh István: A Sajómenti népies építés díszítő formáiról - Keszler József: Iparművészeti képtelenségek (Az Országos Magyar Iparművészeti Muzeum ismeretterjesztő előadásai, Budapest, 1907)

Keszler József: Iparművészeti képtelenségek

3°

szolgálnak. Ilyen például a dohánykészülék. Az ember leszedi a ház tetejét és látja, hogy benne vannak a szivarok a házikóban. Megnézi a kéményt és látja, hogy benne vannak a gyufák. Azután látja, hogy a kéményhez vezető út be van hintve finom homokkal ; ezen lehet a gyufát meggyujtani. Ez a használat egy maskarádé ; azt mutatja, hogy tájkép, pedig dohánytartó. Amint látjuk tehát, a naturalisz- tikus csoport, amely az első volt, megszülte ezt a második csoportot: a képmutató csoportot, ahol minden más, mint amit akar. A romantikus korszak irodalmának is az a jellemző vonása, hogy nem az, ami külsőleg látszik.

Nézzék meg a Jókai Aranyemberét, vagy Hugo Viktor hőseit, mindig más szerepben szerepelnek, mindig mint maskarádék jelennek meg. Hernani megjelenik mint rabló és látjuk, hogy ez nagy hős. Ez végig megy az egész romantikán. Az alakoskodás a dolgokban romantikus vonás. A maskarák csoportja tehát ez, amely a naturalizmus nagy családjának egyik gyermeke. Ha a naturalizmusban az anyag volt ellentétben a formával, úgy a maskarádéban megint a forma van ellentétben a használattal. Amott a festészet volt a vezető művészet, itt meg a szobrászat.